Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
16 De bármiként álljon is a dolog, világos, hogy a Protestantismus eredete s lényege vizsgálásánál zsinórmértékül választott alapelvek szerént a visszaéléseket nem tarthatjuk a protestantismus főokául, legfelebb is csak alkalmul és ürügyül szolgálhattak azok. Azonkívül feltételeznünk kellene, hogy az egyházban mindjárt keletkezésekor, már eredeti hitelevensége, közbeszéddé vált tisztasága idejében is, mire ellenei oly nagy súlyt fektetnek, sok visszaélés létezett ; mert már azon időtájban is sziinetnélkül támadtak felekezetek, melyek tanait elvetették, magukat hatalma alól kivonták, s községeiket nevezték az igaz egyháznak. Ez tagadhatlan, s itt csak ismétlődik ; a protestantismus messze kiható és gyors elterjedését illetőleg pedig a többi felekezetekre utalok, melyek ugyanazon sikert aratták, s egyszersmind emlékezetbe hozom sz. Jeromos ama szavait, melyeket az arianismus pusztításai felett mondott : az egész világfelj aj dúlt és elszörnyedett, midőn látta, hogyarianussá lett. Most már eléggé kimutatók mindazt, mit a protestantismus felől tulajdonképen mondani lehet, t. i. hogy nem a visszaéléseknek, hanem az időnek, melyben keletkezett köszöni minden saj átlagosságát. A felhozottak elégségesek arra, hogy némi fogalmat szerezzünk magunknak a befolyásról, melyet a visszaélések gyakoroltak, minthogy azonban e tárgy oly sokféle magyarázatra és annyi félreértésre adott okot ; mielőtt tovább mennénk, alkalmasnak találom e fontos pontnál huzamosban időzni, hogy az igazat a hamistól, a bizonyost a bizonytalantól elkülönözzük. Hogy a középkorban sok sajnos visszaélés csúszott be, hogy az erkölcsi romlottság nagy, s e miatt az újítás szükséges volt, bizonyos és kétségbevonhatlan. A mi a tizenegyedik és tizenkettedik századot illeti, damiani sz. Péter, VII. Gergely, és sz.Bernát kétségtelen adatokat hagytak hátra számunkra e szomoritó igazságra vonatkozólag. Habár e visszaélések nem csekély mérvben lönnek megszüntetve, mindazáltal még a következő századokban is jelentékenyek valának, a mint ez az újítás után epedő tiszteletreméltó férfiak panaszaiból kiviláglik ; főkép Julián bibornok tűnik ki ezek között, ki a papság kicsapongásait kivált Németországban kemény szavakkal ecsetelve fordult IV. Jenő pápához. Miután az igazságot nyiltan bevallottam, minthogy nézetem szerént a katholikus ügy saját megvédésére semmiféle ta-
