Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
17 kargatás- és hamisításra nem szorul, megkísértem néhány kérdésre megfelelni. Kinek róható fel a becsúszott sok visszaélés ? talán a romai udvarnak, vagy a püspököknek ? Véleményem szerént csak az idők kedvezőtlen körülményeinek tulajdoníthatók azok. A gondolkodó embert elég rá emlékeztetni, hogy Európában következő események mentek végbe : az elgyengiilt és szétdarabolt romai birodalom fel oszlása, az éjszaki barbárok betörései, pusztító vándorlásai, azok folytonos ide s tova kalandozásai, egymásközt s más népekkel évszázadokon át folytatott csatározásai, a htibérrendszer behozatala és uralma, mindennemű bajai- s gyarlóságaival, minden átkával és szerencsétlenségével, a Saracenek betörései, s elteijcdésök Europa nagy részében. Nem kellett-e az ily felforgatásból szükségkép tudatlanságnak, erkölcsi romlottságnak, az egyházi fegyelem meg- lazulásának következnie ? Vagy a polgári társadalom ezen feloszlása és felforgatása mellett szilárd, az európai összes viszonyok ezen borzasztó ziláltságából származó bajoktól érintetlen maradhatott-e a papok testületé ? Volt-e idő, melyben az egyház a visszaélések megszüntetését nem kívánta, nem sürgette volna ? Be lehet bizonyítani, hogy az egyház ezt mindenkor óhajtotta. Nem említem a szent férfiakat, kik kebeléből e kedvezőtlen időkben is támadtak ; a történelem tekintélyes számmal állítja őket elünkbe, és magasztalja tiszta erényüket , melyek a köröttük uralgó romlottsággal ellentétben állva legvilágosabban bizonyitákj, hogy a katholika egyház keblében a pünkösdi szent nyelvek tüze nem aludt ki. — Már egyedül e tény is sokat bizonyít, de még tovább megyek, más tényre fordítom még a figyelmet, mely nagyobb jelentőséggel bir, melyet nem lehet oly könnyen kétségbe vonni, vagy túlzásnak tüntetni fel, s mely nem szorítkozik egyik vagy másik egyedre, hanem az egyház testét átlengő szellem valódi kimagyarázata. Értem a zsinatok folytonos egybehivását, melyek a visszaéléseket elvetették vagy kárhoztatták, az erkölcsök tisztaságát pedig és az egyházi fegyelem megtartását szigorúan parancsolták, szerencsére e tény kizár minden kétséget, tárva áll mindenki szeme előtt, és hogy valaki róla meggyőződjék, csak valamely egyháztörténelmi müvet, vagy zsinati határozatok gyűjteményét kell felütnie. A legnagyobb mértékben megérdemli figyelmünket e tény, pedig merem állítani, hogy még eddig nem vették figyelembe teljes jelentősége szerént. UgyanBAUM. PROT. KATII.
