Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Első fejezet
6 Ha a protestantismust egészben véve tekintjük, csupa oly felekezetekből álló alaktalan tömegnek tűnik fel, melyek valameny nyien egymással viaskodva, csak ott értenek egyet, hol az egyház tekintélye ellen kelnek ki. Ez oknál fogva, csak náluk akadhatunk különös, kizárólagosan nekik sajátos nevekre, melyek jobbára a felekezetek alkotóitól származnak, s minden kísérlet dacára, eddig sem voltak képesek oly általános névre szert tenni, a mely egy" szersmind határozott fogalmat is fejezett volna ki ; annyira, hogy neveiket még mai nap is a bölcsészeti felekezetek módjára nyerik. Lutheránusok, kálvinisták, zvingliánusok, anglikánusok, sociniánok, ariminiánok és anabaptisták, mind e név s számtalan más, elég világosan mutatják, mily szlik és korlátolt körbe zárvák e feleke zetek s már nevök puszta hallatára is meggyőződünk, hogy semmi olyast, mi nagy és általános fontosságú volt volna, nem hoz tak létre. A ki a keresztény vallást csak némileg is ismeri, okvetlenül azon meggyőződésre jutand, hogy e felekezetek nem bírnak valódi keresztény jelleggel ; azonban a legkülönösebb s legnevezetesebb eset akkor adta elő magát, midőn a protestantismus ság parancsát, s az egyedül sajnálatra méltó az, hogy öt e’dig még át nem döfték s valamennyi követőjét, legyenek azok bár királyok vagy császároki mint valamely rablófőnök zsoldosait el nem kergették.“ Ez a tüi’elmi szellem , mely Luthert lelkesítette ; s valóban könnyű dolog volna még több bizonyítékot is felhozni. De ne higyük, hogy csak Luther volt ily türelmetlen, nem , e türel metlenség az egész párt sajátja vala s határai kegyetlen módon nyilvánu- lának. Szerencsére ezen igazságról biztos tanú maga Melanchton, Luther kedvenc tanítványa : a protestantismus történetének egyik legkitűnőbb tényezője tesz bizonyságot. „Oly szolgaságban vagyok, — irja Camerarius barátjának, mintha csak a Cyklopok barlangjálan volnék, annyira, hogy szenvedéseimet is alig birom ecsetelni, s minden pillanatban kedvem jő a megszökésre.“ „Tudatlan emberek ezek, irja másik levelében — kik sem isteni félelmet, sem figyelmet nem ismernek ; tekintsd a vezéreket, látni fogod, hogy Dánielként oroszlánok barlangjában vagyok.“ Hogyan lehet tehát állítani, hogy nemes szándék vezette e vállalatot, s a törekvés csupán az emberi szellem felszabadítására irányult ? Calvin türelmetlensége ismeretes, kiderül az a szövegben felhozott tényből szintúgy, mint iratai minden egyes lapján ellenségeivel való bánásmódjából. — Gonosztevők, semmirekellők, tobzódók, bolondok, veszettek , őrültek, vadállatok, disznók, szamarak, kutyák, alávaló sátáni szolgák — ezek azon szépségek, melyek a hires újító iratai minden lapján fellelhetők. S mennyi hasonlót hozhatnánk még fel, ha attól nem kellene tartanunk, hogy olvasóinkat kifárasztjuk ? —
