Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenhatodik fejezet
150 és kétségbeesett ellenállása — mindez mi volt egyéb az erőszakosság, lealacsonyítás és méltatlankodás rendszerének természetes következményeinél, melyet a rabszolgák ellenében követtek ? Nem láttuk-e ugyanezt újabb időkben a telepitvényeken a négerek lázadásaiban ismételve ? Ilyen az emberi természet, ki megvetést és méltatlankodást vet, gyűlöletet és boszút arat. Ezen igazságok nem maradtak elrejtve a kereszténység előtt, azért az engedelmességet, melyet hirdetett, isteni jogcímekkel törekedett mindig okadatolni, s a jogokat, melyeket az uraknak biztosított, szigorú kötelmekhez kötni, úgy hogy, hol a kér. tan érvényben volt, a rabszolgák elmondhatták : „Mi ugyan szerencsétlenek vagyunk, születés, vagy szegénység, vagy a háború esélyei nyomorra kárhoztattak ; de mégis elismernek bennünket embereknek, testvéreknek, s köztünk és uraink közt a kötelem és jog kölcsönös.“ Halljuk az apostol nyilatkozatát : „Szolgák ! engedelmeskedjetek testszerénti uraitoknak félelemmel és remegéssel, a szív őszinteségével, mint Krisztusnak ; n e m csak szemre szolgálván, hogy az embereknek tessetek, hanem mint Krisztus szolgái, kik Isten akaratát szivből teljesítik, kik jó akarattal szolgálnak, mintha az Urnák és nem az embereknek szolgálnának. Hisz tudjátok, hogy bármi jót tesz valaki, azt megnyeri az Úrtól, legyen szolga vagy szabad. És ti, urak ! ugyanezt tegyétek szolgáitok iránt mert hisz tudjátok, hogy nektek is, mint azoknak van uratok a mennyben, kinélnincs személyválogatá s.“ (Eph. 6, 5-9). A colossaiakhoz irt levelében az engedelmesség e tanátismételve szivükre köti, ismét ugyanazon indokokkal támogatja, és mintha vigasztalni akarná a szerencsétlen rabszolgákat, igy szól hozzájok : „A megjutalmazás örökségét megfogjátok nyerni az Úrtól, mert ti az Ur Jézus Krisztusnak szolgáltok. De ki jogtalanságot cselekszik, jogtalansága bérét megfogja kapni, mert Istennél nincs személy válogatás.“ S alább (4, 1.) igy szól az urakhoz : „Urak ! bánjatok a rabszolgákkal igazságosan és méltányosan, mert hisz tudjátok, hogy nektek is van uratok a mennyben.“ Ily jótékony tanok elterjedésének a rabszolgák helyzetén feltűnően kellett javítania, a mennyiben legközelebb azon túlzott szigort, azon kegyetlenséget enyhíték, mik hihetetleneknek látszanának előttünk, ha nem volnának e részben mellőzhetlen bizonyítékaink. Mint tudva van, az urnák élethaláljoga volt, s e hatalommal
