Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenhatodik fejezet
ter maga alacsonyítá le őket, a természet rájok nyoma a megalázás bélyegét, és őket előre az elvetemültség ezen állapotára kár- hoztatá. Bármily megvetésre méltó is ez elv, melyet az emberi természet, úgy mint a történelem és tapasztalat megcáfolt, mégis megnyerte kiváló férfiak tetszését, és hosszú századokon át találjuk alkalmazva az emberiség botrányára, az ész szégyenére, — mígnem a kereszténység fellépett, hogy azt kiirtsa, s az embernek visz- szaadja jogait. — Homer szerént (Odyss. 17.) „Jupiter a rabszolgákat megfosztá eszök felétől.“ Platónál ugyanezen nézet nyomaira akadunk, a mennyiben szokott módja szerént mások szájából e szavakat hallatja : „a rabszolgák szellemében , mint mondani szokás, nincs semmi ép és egész, úgy hogy okos ember az emberek ezen osztályára nem kagyatkozbatik ; mint ezt költőink legbölcseb- bike is bizonyltja“, erre Homer említett helyét idézi. (Plato. A törvényekről.) De a lealacsonyító tan egész iszonyatosságában, egész meztelenségében Aristoteles államtudományában található fel. Értekezése első fejezetében a család lényegét fejtegetvén, s a viszonyokat férfi és nő, urak s rabszolgák közt taglalván , állítja, hogy valamint a nő természetileg különbözik a férfitól, úgy a rabszolga is mástól ; ezek saját szavai : „így tehát a nő és a rabszolgaatermészettől meg vannak bélyegezve.“ A bölcsész e tételt nem véletlenül ejté ki, hanem teljes öntudatából sarjadzott az, és nem egyéb az ő nézetmódja magvánál. A harmadik fejezetben tovább fűzi a család taglalását, s miután e tételt — a tökéletes család szabadok és rabszolgákból áll—felállította; figyelmét különösen ez utóbbira fordítja, hogy leküzdjön egy oly véleményt, melyet részökre igen kedvezőnek talált. „Némelyek — úgymond — azon véleményben vannak, mintha a rabszolgaság a dolgok természete rendén kivtil esnék, miután csak a törvény erejénél fogva szabad az egyik, vagy rabszolga a másik, a természet azonban köztök semmi különbséget sem tett.“ Mielőtt e véleményt megtámadná, a viszonyt ur és rabszolga közt hasonlónak nyilvánítja ahoz, mely művész és műszer, lélek és test közt létezik, — ezután igy folytatja: „Ha most a férfit a nővel hasonlítjuk ösz- sze, amaz felsőbbséggel bir s azért parancsol, emez alantabb áll s azért engedelmeskedik ; hasonló viszonynak kell minden ember közt léteznie : azért azok, kik annyival állnak mélyebben, mint a test a lélek alatt, mint az állat 10 BALM. PROT. KATH.
