Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenhatodik fejezet
146 az ember alatt, s kiknek képessége leginkább testi erejük felhasználásában áll, melyen kivtil tölök misem várható, a természettől rabszolgákul vannak rendelv e.“ Első pillanatra úgy látszik, mintha a bölcsész csak az eszelősökről beszélne, miután szavait lehet igy is érteni ; de az összefüggésből látni fogjuk, hogy ez nem volt az ő véleménye. Ha az eszelősöket érti vala, úgy ezzel bizonyára semmit sem bizonyít azon nézet ellen, melyet megcáfolni törekszik, minthogy azok száma az összes emberiség ellenében semmi jelentőséggel sem bir, azon kívül mit is használt volna elmélete, ha pusztán az eszelősökre lett volna szorítva, miután csak rendkívüli és ritka kivételre volt alapítva. De nem szükség gyantásokhoz folyamodnunk a bölcsész valódi véleménye iránt, miután ő maga is rajta van, hogy azt előttünk kifejtse, s egyszersmind okát adja, miért használt oly sokat- jelentő kifejezéseket, melyek a kérdést tulajdonképeni szempontjától eltávolítani látszottak. Szándéka nem kevesebb, mint a természetnek határozott törekvést tulajdonítani két emberfaj létrehozására, melyek egyike szabadságra, másika rabszolgaságra volna teremtve. Az idevágó .hely sokkal fontosabb s megjegyzésre méltóbb, hogysem azt idézni elmulaszthatnók. így szól : „Noha a természet a szabadok testét másképen akarja alakítani, mint a rabszolgákét, úgy, hogy ezeké erőteljes és minden munkára alkalmas, amazoké ellenben deli termetű, s ámbár szolgai mnnkákra nem alkalmas, de a polgári élet kívánalmainak harcban és békében megfelelő legyen ; mégis gyakran az ellenkező történik : ä szabadnak rabszolgatest, a rabszolgának szabad lélek jut osztályrészül. Nincs kétség benne, hogy ha némelyeknek oly vonásaik volnának, mint az istenek képeinek, mindenki azt tartaná, hogy a többiek, kik nem részesülnek oly nagy szépségben, ezeknek szolgálni tartoznak. Ha ez a testről áll, annálinkább kell állnia a lélekre nézve, noha ennek tökélyei nem oly könnyen ismerhetők fel, mint a testéi, kétségtelen tehát, hogy némely ember a szabadságra , más rabszolgaságra született, oly rabszolgaságra, mely nem csak hasznos magukra a rabszolgákra nézve, hanem igazságos is.“ Oh szegény bölcsészet ! mely e lealázó állapot fenntartására ily elmélkedésekhez kénytelen folyamodni, s a természetre ráfogni azon törekvést, hogy különböző emberosztályokat hoz létre, melyek
