Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenhatodik fejezet
144 menyem a lehető legmeggyőzőbb s leghatásosabb bizonyítékok : az egyházi törvényhozás emlékei által fogja magát igazolni. Mindenekelőtt helyén lehetne egy már előbb említett megjegyzésre utalni, t. i. hogy az egyház eljárását, céljait s törekvéseit illetőleg nem szükség elfogadnunk, hogy ezen célokat egész horderejűkben csak egy ember értette át, hogy ily eljárásmód minden érdemét és hatását csak az ismerte el, a ki részes volt ; ép oly kevéssé kell elfogadnunk , hogy az első keresztények a rabszolgaság megszüntetését illetőleg a kereszténység törekvéseinek teljes hatalmát felfogták. Ellenkezőleg be kell bizonyítani, hogy e sikert az egyház tanai s eljárása idézték elő ; mert noha a katholikusok közt egyesek érdeme s becse nem marad tekintet nélkül, ennek mégis háttérben kell maradnia, mihelyt az egyházról van szó : gondolatai és akarata mitsem jelentenek, mert a szellem, mely az egyházat élteti és vezeti nem ember szelleme, hanem magáé Istené. Más véleményen levők más elnevezéseket fognak használni, de abban távúiról sem értünk egyet, hogy a tények, ha ily módon, az emberi gondolkozás és akarás körén tekintjük azokat, sokkal inkább megtartják valódi viszonyaikat, s hogy a történelem nyomozásában az események végtelen lánca nem szakad meg. Nevezzük az egyház eljárását isteni sugallat és intézkedés müvének, vagy pedig természetes ösztön következményének, saját tanai által jelzett törekvés kifejlődésének; használjuk e vagy ama kifejezést, beszéljünk mint katholikusok, vagy bölcsészek — ez nem szükségei bővebb fejtegetést ; valami mást kell megmutatnunk, t. i. hogy ez ösztön nemes és üdvös , hogy e törekvés magas célra irányzott és sikerdus volt. A kereszténység első lépése a rabszolgák javára a tévelyek leküzdése volt, melyek nem csak általános felszabadításnak, hanem még helyzetük javításának is elleutálltak, vagyis az első hatalom, melyet harcba bocsátott, mindig az eszmék hatalma volt. Ez első lépés a baj orvoslására annál szükségesebb vala, minthogy ezt oly körülmény kisérte, mint minden más bajt, melyhez tévely csatlakozik, mely a bajt vagy előidézi, vagy táplálja. Itt nem csak elnyomva, nem csak méltóságából kifosztva találjuk az emberiség nagy részét, hanem meggyökerezve látunk még oly előitéletet is, mely az emberiség e részét mindinkább lealacsonyítani törekedett. E nézetmód szerént a rabszolgák osztálya megvetésre méltó korcsfaj volt, mely mélyen állott a szabademberek osztálya alatt; Jupi-
