Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenötödik fejezet
141 midőn házassági viszonyukat nem tekintették házasságnak, midőn az ezen viszony gyümölcseire vonatkozó birtokjog ugyanazon törvényeken alapult, melyek az állatok kölykeire nézve állottak, midőn a szerencsétlen rabszolgát ura szeszélye szerént bántalmazta, kínozta, eladta, sőt meg is ölte. Nem kézzelfogható e, hogy ily bajokat csak századok voltak képesek meggyógyítani ? Nem tanítják e ezt az emberiség, a politica és az államgazdászat alap elvei ? Ha e badar kísérletek megtörténnek vala, csakhamar maguk a rabszolgák tiltakoztak volna ellenük : ismét rabszolgaságot ki vántak volna, mely legalább élelmet és hajlékot biztosított nekik, elutasítván maguktól minden, létökkel összeférhetlen szabadságot. Ez az ember természetében fekszik ; az embernek mindenek előtt önfenntartásra van szüksége, és hol az életszükséglet hiányzik, ott a szabadság sem nyújt neki élvet. Nem szükség, hogy egyesekről vegyünk példát, ilyent eleget találnánk; ez igazság mellett népek nyújtanak megdönthetien tanúbizonyságot. A végső szükség közönségesen elkorcsosulást szül, minthogy elfojtja a legnemesebb érzelmeket, meggyengíti a jótékony hatást, melyet e szavak : függetlenség, szabadság, szivünkre gyakorolnak. „A köznép, úgy• mond Caesar a Hallókról (De bello gallieo VI.) majdnem egy fokon áll a rabszolgákkal ; magától semmit sem mer, szava semmit sem nyom ; sőt sokan vannak, kik adósságokkal és kiadásokkal terhelve, vagy pedig a hatalmasok által elnyomatva, m agukat r a b s z o 1 gákul adják el a nemeseknek, kik azután felettük ugyanazon jogokat gyakorolják, melyekkel a rabszolgák felett rendel keznek. Sőt az újabb korban sem vagyunk hasonló példák híjával, mert, mint tudva vau, a dunaiaknál igen sok rabszolga van, kiknek szolgasága egyedül onnan ered, hogy ők vagy atyáik képtelenek nek érezték magukat életszükségleteik, beszerzésére. Ezen elvitázhatlan tényálláson alapuló észlelődések világosan bizonyítják azon mély bölcseséget, melylyel a kereszténység a rab szolgaság megszüntetését oly óvatosan kezdette meg. Mindent meg- tön, mit. csak az ember szabadságáért megtenni lehetett ; de jobban nem is siettethette feladatát a nélkül, hogy a megoldást ne nehezítené ; a nélkül, hogy az óhajtott egyenjogosítás elé a legnagyobb akadályokat ne gördítené. Oly sokba szokták venni e panaszokat, melyek az egyház valamely eljárása ellen emelkednek ; de ha az ész világa mellett tekintjük a dolgot, ha összehasonlítjuk azt a tények
