Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenötödik fejezet
142 kel, látni fogjuk, hogy a megtámadott eljárás a magasb böleseség szabályaival, és a legjózanabb okosság tanácsaival tökéletesen összhangzik. Mire céloz tehát avval Guizot, ha a kereszténységnek szemére hányja, hogy a rabszolgaság fennállását sokáig tűrte , miután csak az imént elismerte, hogy ennek eltörlésére a legnagyobb buzgalmat fejtette ki ? Mily logicai müfogással akarja ebből azon következtetést vonni, hogy az emberiség e megbecsiilhetlen jótéteményt nem kizárólag a kereszténységnek köszöni ? Tagadhatlan , a rabszolgaság a kereszténység alatt még évszázadokig fennállott, csakhogy mindinkább korlátolva is lön ; s fennállása csak azért volt szükséges, hogy ezen jótétemény erőszak, és megrendítés nélkül jöhessen létre, s általános elterjedése, állandó fennmaradása biztosítva legyen ; aztán azon századokból, melyeken át a rabszolgaság fennállott, jelentékeny részt kell levonni, a mennyiben a három elsőben gyakran üldözött s folytonosan idegeukedésssel tekintett egyház egészen képtelen lön a társadalmi viszonyok alakítására közvetlen befolyást gyakorolni. Ép úgy a későbbi századokból is sokat kell levonnunk, amennyiben az egyház még alig jutott közvetlen és elvitázhatlan befolyásra, midőn az északi népek betörései bekövetkeztek, melyek egyesülve a birodalom kezdő s csakhamar oly félelmesen továbbharapózó feloszlásával, oly felfordulást, a nyelvek, szokások, erkölcsök és törvények oly alaktalan keverékét idézték elő, hogy úgyszólván lehetetlen volt alakító befolyást nagy sikerrel érvényesíteni. Ha az újabb korban annyi fáradságba került a hübérséget megszüntetni ; ha százados harcok után is még mindig vannak fenn maradványai ; ha a szerecsenkereskedés, noha csak bizonyos tartományokra s különös körülményekre szorítkozva, még mindig ellenáll az ily gyalázatosság felett nyilvánított neheztelés egyhangú szavának, mely a világ minden részéről ellene emelkedik : mikép lehet még csodálkozni, mikép lehet a kereszténységnek szemrehányást tenni, ha a rabszolgaság még neháuy századig fennállott, miután a kereszténység az emberek testvérisége s Isten előtti egyenlőségének alapelveit kihirdette ?
