Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizenötödik fejezet
140 Ki az egyháznak szemére veti, hogy a rabszolgaság megszüntetését gyorsabban nem eszközlötte, gondolja meg, hogy habár a rögtöni vagy gyors felszabadítás tehetségét elfogadjuk s azon véres felforgatásokat mellőzzük is, melyek azzal szükségkép együtt jártak volna, már csak azon körülmények hatalma, melyek áttör- hetlen akadályaikkal ellene tornyosulnak vala, ily rendszabályt meghiúsított volna. Eltekintve minden társadalmi s politikai érveléstől, fordítsuk figyelmünket egyedül a kérdés államgazdászati oldalára. Legelőször is a birtokviszonyokat kellett volna átalakítani ; mert, a rabszolgák ezekben főtényezők lévén, minthogy ők művelték a földeket, ők végezték a kézimunkákat, szóval minthogy minden, mi munkának nevezhető, rajok volt bízva, e körülmény pedig feltételezte a rabszolgaságot : ezen tényállás elmellőzését szükségkép rázkodtatásnak kelle követnie, melynek végső kihatásai felszámlálhatlanok. Feltéve, hogy erőszakos birtokeladás s a javak egyenlő felosztása eszközöltetett volna, úgy, hogy a felszabadítottak a rájok eső földbirtokokkal megajándékozva és az egykor leggazdagabb emberek kényszerülve lettek volna kapát forgatni s az eke szarvához nyúlni ; feltéve, hogy mindezen ízetlenség, az eszelősSég mindezen álma teljesedésbe ment volna, a nehézség még akkor is mindig fennmarad , mert nem szabad elfeledni, hogy az életszükségletek beszerzésének az élők követelményeivel egyenlő viszonyban kell állnia, mi a rabszolgák felszabadulása esetére többé nem volt lehetséges. A termesztés nem volt az épen akkor élő egyének nagy számához alkalmazva, hanem azon feltevéshez, hogy ezek legnagyobb része rabszolga ; már pedig a szabad ember szükségletei mindig többfélék, mint a rabszolga szükségletei. Ha jelenleg, tizennyolc század után, midőn nézeteink tisztultak, erkölcseink szelidtiltek, törvényeink jobbak, a népek s kormányok bölcsebbek lettek; midőn szükölködők javára oly sok nyilvános intézetet alapítottak, a munka célszerű felosztása tekintetéből oly sok tervet kisértettek meg, a javak egyenlő módon lönnek felosztva — még mindig oly nehéz a roppant embertömeget a végső szükségtől megőrizni ; ha épen ez azon félelmes baj, mely lidércnyomásként nehezül a társadalomra, és ijesztő színben mutatja a jövőt : mit szült volna a rabszolgák általános felszabadítása a kereszténység első napjaiban, midőn a rabszolgákkal a törvény előtt, nem mint személyekkel, hanem mint puszta tárgyakkal bántak,
