Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizennegyedik fejezet
művészet gyakorlata által az ember magas méltósága éli »mérésének legünnepélyesb bizonyságát adta. A kereszténység minden időben azon elvből indult ki, hogy, ha az egész embert akarjuk megnyerni, annak mindenek előtt szellemét kell megnyernünk ; hogy, ha bajt akarunk kiirtani, vagy valamijét előidézni, az eszméket kell különös célpontul használnunk,'miután ez által az erőszak rendszerein, melyek mindenütt uralkodnak, hol kereszténység nem létezik, halálos csapást ejt, és azon üdvös igazságot hirdeti, hogy az emberek vezetésének legméltatlanabb, legtehetetlenebb eszköze az erőszak ; ép oly jótékony mint termékeny igazság ez, mely az embereknek uj és boldog jövőt nyitott meg. Csak a kereszténység megjelenése óta léteznek ugyszólva legemelkedettebb bölcsészet tanszékei, a nép minden osztálya számára, minden idő és hely számára ; a legmagasb igazságok Isten és emberről, a legtisztább erkölcstan törvényei, most már nemcsak tanítványok válogatott számával közöltéinek homályos, titokteljes előadásokban ; a kereszténység magasztos bölcsészeié bátrabb volt, az egész tiszta igazságot ki merte mondani tw. embereknek még pedig nyilvánosan, hangosan, azon nemes bátorsággal, milyen csak az igazságnak van. „A mit sötétben mondok nektek, mondjátok a világosságban, és a mit fiiletekbe mondok, azt a tetőkről hirdessétek,“ így beszélt Jézus Krisztus tanítványaihoz (Máté 10, 27.) Mihelyt kereszténység és pogányság állt egymással szemközt, azonnal feltűnt az elsőnek túlsúlya, nem csak tanai tartalmában, hanem a modorban is, melylyel azokat terjesztette; azonnal meg lehetett ismerni, hogy oly vallás, melynek tanítása oly bölcs, oly tiszta volt, mely a végre hogy tanait terjeszthesse, minden kerülgetés nélkül egyenesen az észhez és a szívhez fordult : a másik, hazugsággal, csalással teljes vallást nem sokára el fogja űzni bitorolt területéről. Mert mit tett a pogányság az emberiség javára ? miben állott erkölcstana ? minő gátott vetett az erkölcsi romlás ellenébe ?—„Miért, mondja sz. Ágoston, nem törődtek az istenek, tisztelőik rósz életmódjával? Az igaz Isten elhagyja azt, ki őt nem imádja, és joggal ; de miért nem segítették az istenek — kiknek tisztelete e hálátlan emberek fájdalmára tiltva van — szolgáikat utasításul törvénynyel a jó életmódra? Miután az emberek nem feledkeztek meg szolgálatukról, méltányosan nekik sem volt szabad azok élete és viselete fölötti gondoskodásról megfeled-