Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)

Tizennegyedik fejezet

133

kezniök. Azt a kifogást teszi tán valaki, hogy senki sem haragszik, mint a ki haragudni akar ; ki tagadja ezt ? Azonban kötelességök volt az isteneknek azon népektől, melyek őket szolgálták, a jónak elveit nem megvonni, hanem inkább világosan hirdetni, a bűnösöket a látnokok szája által óvni, javítani, azokat, kik roszat csele- kesznek, nyilvánosan büntetéssel fenyegetni, azoknak pedig, kik jót cselekesznek, jutalmat Ígérni. De mikor hallatszott az istenek templomaiban hangos és hatalmas szózat, mely ily nemes célért szólt volna ?“ (De civit. Dei. II, 4.)

A szent egyháztanító a vallási mulatságoknál és játékoknál az istenek tiszteletére elkövetett undokságok, gyalázatosságok sötét képét vázolja most, melyeknek hogy ifjúságában maga tanúja volt állítja, és folytatja : „Kiviláglik ebből, hogy az istenek a nekik szolgáló városok és nemzetek életével s erkölcsösségével nem törődtek, miután őket nem csak a rettentő bajoktól meg nem óvták, melyek által szántóföldeik, szőleik, házaik, vagyonuk és testük, a lélek szolgája, kárt szenvedett, hanem azonfelül a helyett, hogy őket fenyegető tilalmak által visszatartóztatták volna, magát a lelket, a test úrnőjét, engedték vétekkel befertőztetni. Ha pedig azt akarják némelyek állítani, hogy az istenek tiltották a roszat : mutassák meg ezt nekünk és bizonyítsák be. Bizonyos kinyilatkoztatásokkal dicsekszenek, melyekben némelyek részesültek volna, mi által titokteljes fátyol alatt tisztességes és feddhetlen életmódhoz adatott volna útmutatás ; de mutassák meg nekünk az ilyes összejövetelekre szánt helyeket, és ne azon helyeket, melyeken bohócok trágár szavakkal és taglejtésekkel adták elő játékaikat, melyeken a legorcátlanabb kicsapongással ülték meg az úgynevezett önmeg- tartóztatási ünnepeket, azokat, melyeken az istenek parancsait hirdették a népnek : a hírvágy elnyomásáról, a nagyravágyás mérsékléséről és az élvvágy fékezéséről ; melyeken e szerencsétlenek hallották a tant, melyet nekik Persius (sat. 3.) komoly szóval ajá- lott, mondván : „Tanuljátok meg, szerencsétlenek ! a dolgok okait ismerni, hogy mik vagyunk , miért születtünk, milyen legyen életmódunk, mily bizonytalan pályánk célja, mennyire szabad a pénz szeretetének mennie, miben áll tulajdonképeni becse, mily mérvben vagyunk rokoninknak s a honnak lekötelezettjei, mire hivott Isten, és mily állást foglalunk el az emberek között ?“ Nevezzék meg nekünk a helyeket, melyeken az istenek nevében ily parancsokat hirdettek, melyeken az őket szolgáló népek e parancsokat gyakrab-