Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizennegyedik fejezet
127 gos termékenységével annyit dicsekszik, figyelmeztetnünk kell őt, hogy olyast tulajdonit fáradozásainak, mi a századok menetének, a népek helyes érzelmének, és talán valamely nagy szellem sugallatának gyümölcse, hogy azonban a népek érzelmének és nagy szellemek sugallatának semmi köze sincs a tudományhoz. De hagyjuk ez általános szemlélődéseket, jóllehet nagyon előmozdítják az ember ismeretét ; vizsgáljuk, mit lehetett ama tudomány álfényétől várni, mely a nevezett időben a régi iskolák romjain még fenntartotta magát. Bár mily csekélyek voltak is e tekintetben a régi bölcsek ismeretei, még az első ranguaké is, meg kell vallanunk, hogy Sokrates, Plato, Aristoteles nevei valami tiszteletreméltót jelentenek, és hogy balfogásaik, tévelyeik dacára szellemük fennségéről méltó fogalmakat keltenek bennünk. De mikora kereszténység feltűnt, már el voltak fojtva a tudás e nagy férfiak tói vetett csirái ; magasztos, termékeny gondolatok helyére álmok léptek, a tudásvágyat elnyomta a vitakór, az Ítélet érettségét s a mélyenható bizonyítást elméncségekkel, álokoskodásokkal pótolták. Megdőlvén a régi iskolák, romjaikon más , ép oly meddő, mint különc rendszerek keletkezvén, rothadó hulla köré gyülekező undok rovarokként hemzsegtek mindenfelé az álbölcsek. Amaz idők tudományáról becses felvilágosításokat tartott fenn számunkra az egyház az első eretnekségek történelmében, melyben, eltekintve mély erkölcstelenségét, mitől eliszonyodunk , mindent megtalálunk, mi együgyű, képtelen és nyomom. *) Ámbár a romai törvényhozás, mely igazságosság és méltányosság, bölcseség és tapintat által annyira ajálja magát, a romai polgárisodás legbecsesebb ékeihez számítható, mégis elégtelen volt *) Hogy fogalmat nyerjünk a tudomány állapotáról a kereszténység megjelentse ideje körül, liogy meggyőződhessünk a gyümölcsökről, melyek az emberi szellemtől, ha saját ex-ejtre hagyták volna, í-emélhetők voltak, ele'gse'ges azon temérdek felekezetibe tekintenünk , melyek az egyház első századaiban mindenütt felmerültek , e's tanaikban a képzelhető legdörébb, legképtelenebb e’s legerkölcstelenebb keveréket egyesíte'k , Cerinthus, Menander, Ebiou, Saturnius, Basilides, Nicolaus, Karpokrates, Valentin, Mar- eion Montanus, ezen és más nevek mind megannyi felekezeti-e emlékeztetnek, melyeknél karöltve járt az eszelősség az erkölcstelenséggel. Ha csak egyetlen tekintetet vetünk is e bölcsészet-vallási felekezetre, azonnal megismerjük, hogy képtelenek voltak csak némileg is összefüggő bölcsészeti rendszert kigondolni, tanrendszert erkölcsi nevekkel alkotni, mely vallás