Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Tizennegyedik fejezet
126 következménye volt ; közönségesen egyszerit, gyakran nyers s darabos valójukban, jó szivök ösztöne és ama józan és helyes tekintet sugallata szerént cselekedtek, melylyel a családatya a házi Ügyeket rendezi ; de soha sem indultak oly nyomorult agyrémek után, melyeket mi elméleteknek nevezünk, amaz üres eszmekeverék után, melyet mi a díszes tudomány névvel ruházunk fel. Vagy talán az volt Göröghon legszebb kora, melyben Plato és Aristoteles fénylett ? A világhódító, a büszke romaiaknak bizonyára nem volt meg a tudományok azon telje, sokfélesége, melyet Augustus korában csodálunk, mégis ki cserélné fel az egyik kort a másikkal, az egyik nemzedéket a másikkal ? Az újabb idők is szolgáltathatnának bizonyítékokat arra : mily elégtelen a tudomány a társadalom szervezésére, mit annál könnyebben átláthatunk, minél inkább ismerjük a természettudományok által létesített gyakorlati eredményeket. Mondhatnék, hogy itt jutott ki az embernek, mi ott meg volt tőle vonva, úgy hogy közelebbről vizsgálva nem tűnik fel oly nagynak a különbség, mint minőnek első tekintetre látszik. Ha az ember a természetről szerzett ismereteit akarja alkalmazni : mély tiszteletre kénysze rül gerjedni, s bármennyire törekednék is, nem sikerülne azt gyenge kezével tetemesen átalakítania ; ilyenkor kisebb kísérletekre szorítkozik, s épen a sikervágy készti őt azon törvényekhez szabni magát, melyeknek a testek, melyekre tevékenysége irányul, vannak alá vetve. De a társadalmi tudományok alkalmazásával egészen máskép áll a dolog : a társadalomra közvetlenül hathat az ember ; megingathatja kezével, nem érzi magát kénytelennek kísérleteiben jelentéktelen tárgyakra szorítkozni s az emberiség örök törvényeire ügyelni, hanem tetszése szerént alakíthatja át azokat, szeszélyei szerént járhat el, és az egész emberi nemre rettentő veszedelmet hozhat. Emlékezzünk a természetről alkotott csodálatos nézetekre, a mint azok a régi és az uj bölcsészeti isko- Iákban dívtak, majd felfogjuk, hova vitték volna a bölcsek a min- denség csodás elrendezését, ha saját véleményük szerént lett volna szabad eljárniok. Szerencsétlenségre máskép van ez a társadalomban : akisérietek épen ő ellene, örök alapelvei ellen irányozvák, ebből származik aztán mindig a legnagyobb baj, mely azonban mindig az emberi tudás elégtelenségéről tanúskodik. Ne feledjük, hogy a tulajdonképeni tudomány keveset működik közre a társadalmi alkotmányok visszahelyezésére ; és az újabb időkben, hol állítóla
