Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
tak iránt tanúsított gyöngéd gondoskodását : „Úgy tetszik nekem , mintha az evangéliumban említett tyúkot látnám, mily aggódó gondossággal gyűjti fiait szárnyai alá.“ Bátran nevezhető Bossuet „szegények városának“ az egyházat, mely egyedül tekinté őket a lealáztatás hosszú századai után végre polgárainak, s ismeré el jogaikat és védte érdekeiket. Joggal szólhatott Pole bibornok egy ezredév lefolyta után az Ősök nyelvén , a mennyiben inté papságát, hogy az egyház jövedelmét szegények gyámolítására és az ifjúság nevelésére fordítsa; mert mindenütt és minden időben az a rendeltetésük, hogy atyái legyenek a szegényeknek, özvegyeknek, árváknak és minden szlikölködönek. Úgy látszik, hogy a kath. egyház mindig és mindenütt a fenséges felebaráti szeretet valódi szellemét törekedett papságába, szerzetes rendeibe és minden keresztény gyermekébe oltani. Nem tanusitá-e szépen Krisztus szellemét, nem teljesité-e hiven Urunk legfőbb parancsát, és az apostoloknak hitünk első hirdetőihez intézett parancsai előtt nem hajolt-e meg? Sz. Pál mondja, hogy midőn őt és Barnabást Jeruzsálemben először küldék ki az apostolok a pogányok közé, — kik semmi tekintettel sem voltak a gyámoltalanokra, — mit a zsidóktól némi tekintetben várhattak a többi apostolok — ez egyet köték különösen szivökre : „Hogy csak szegényeikről emlékeznénk meg, mely kivánságot igyekeztem is teljesíteni.“ *) «• HARMADIK FEJEZET. Az irgalom cselekedeteinek elterjedése az egyházban. Az egyház első századaiból, fájdalom, csak hiányos adatokkal bírunk. A legrégibb pápák és püspökök cselekedeteiről egyedül sírfeliratokon olvasható szavak egyes vonásai tesznek bizonyságot ; de ezen sírfeliratok oly dicsmondatokat foglalnak magukban , minők a pogány világ egyetlen bölcse vagy törvényhozója nevéhez sem valának függeszthetők. Ők, miként ') Galat. 2, 10.
