Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
55 Mily szomorú Roma nagyméltóságu praefectusát Sym- machust hallani, ki oly ékesen védelmezte magát Theodosius előtt, mivel Fortuna oltárát a tanácsterem ajtaja előtt még megtűrte,—midőn sz. Ambrusnak megvallja, hogy aggkorában többé bánatot nem érezhet! Ah, kora gyermekségében annyira megromlott, hogy valóban szüksége volt anyja méhébe visszatérni s Krisztusban újjászületni. Mily jótékony hatásúak a legendák és elbeszélések a mi szenteinkről, Krisztus kath. egyházának tiszta, szives, nyugodt, szelíd , jóakaró, önfeláldozó szentéiről, összehasonlítva ezen mesékkel és előadásokkal! Mily keveset tud az ember természetéről és történelméről, a ki ezen dolgokat csekélyre becsüli ! Sőt még Homerban is elég ocsmány volt a mythologia, de idővel visszahatott magára a mythologiára az istenek példája által elromlott bálványimádók , bardok és papok erkölcstelen- ésge, és erkölcstelenitö befolyásának még újabb és nagyobb erőt kölcsönzött, épen úgy, mint a meztelenség, mely az eredeti olympi játékokban ismeretlen volt, és talán nem rósz indokokból1) jött szokásba,—utoljára nemcsak hogy minden szeméremből kivetkőzött, hanem mint valami classicus dolog a csodálat tárgya volt. Azért végre eszébe sem jutott görög művésznek , hogy befödje szobrának valamely részét. A görög művészet semmit sem fátyoloz — Graeca rés est nihil velare2), an. nyira, hogy a legkecsesebb alakokon, melyeknek mind a szint, mind a márványt illetőleg különös szépséget akartak kölcsönözni, a meztelenséget iparkodtak állandóan feltüntetni. Ezért az a nélkül is hamar gerjedékeny ifjúság veszélynek volt kitéve, még akkor is, ha nem kereste, mert a meztelenség mindenütt szemeibe ötlött és nem egy kisértetbe vitte őt, valahányszor valamely portieusban , vagy akár nyilvános piacon, vagy a pompás magánlakokban, csarnokokban és templomokban szemeit fölemelte. Nem csoda tehát, hogy a természet a maga egyszerűségében gyakran föllázadt a szentelt dolgok ily eltorzítása ellen, és hogy némelyek a pogánykor képzelem alkotta képeit eldobták, a lealacsonyított isteneket tiszteletökkel együtt minden ') Thucidides I. 6. — 2) Plinius V. 34. c. 10.
