Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
56 tekintet nélkül kigunyolták és kinevették. Erre nézve sok példával szolgál a történelem. Ide tartozik az aegyptusi király, ki az istent vagy Apis bikát leszúrta, és egy ércbálványból pökő- ládát készíttetett. Commodus Isis nyilvános tiszteletében részt vett, hogy a bálvány papjaiból csúfot űzhessen. Midőn látta, mint verik azok ünnepélyesen melleiket fenyübotokkal, abban lelte örömét, hogy kényszerűé tovább folytatni, és mindig jobban verni magukat, míg végtére saját kezeikkel csaknem megölték magukat. Körmeneteikhez csatlakozott, sőt saját karjain vitte Anubis istent, mely fertelmes kutyaszáju bálvány volt, bogy így a bálvány utálatos elejével a papok fejeit böködje, kik előtte mentek és kénytelenek voltak tövig nyírott hajat viselni *). Germanicus halála napján a nép köveket dobált a templomokra és a hamis istenek oltárait.összerombolta, sőt néme lyek saját házaikba mentek, kihozták házi isteneiket és az utakra dobálták.*) Napjaink keresztény szelleme csak gyönge és homályos fogalmat képezhet magának azon fôrtelmességçk- ről, melyek a régi szobrászat és festészet remek müveiben találóan valának előállítva és kitéve mindenütt a közönség szeme elé, annyira, hogy kitörlilhetlenül leikébe nyomták az ifjúságnak az istenek és daemonok kicsapongásait, míg a legtehetségesebb költők munkái versekben énekelték meg azokat, és izlésteljes költeményekben egy szép egészszé alakították , melyeket a gyermekek betanultak, és csaknem legzsengébb koruktól fogva énekelték. Azután a színházak és az ünnepeken tartott nagyszerű előadások, melyeken a császártól kezdve a legutolsó gyermekig kivétel nélkül mindenki megjelent , jóllehet nyilvános vallási intézményeknek tartattak, soha sem mulaszták el a mythologiának még legocsmányabb részeit is színi és drámai használatra fordítni. Kinek lehet ezek után tökéletes fogalma azon rettenetes lendületről, melyet az ifjak szenvedélyeinek épen az ifjú és öreg által egyaránt imádott isteneknek jól ismert, gyakran ismételt és soha el nem felejtett kéjélvezetei adtak ? Terentius, mint szokása volt, csak a mindennapi pogány társadalmi életből vett képet rajzol akkor, mi*) Lamprid. in Comm. c. 9. —2) Suetonius in vita Caligulae.
