Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön

275 íenUJ. A katholikusok ellenben feledve minden szenvedett sé­relmet, meglátogatják s ápolják őket betegségükben ; befog­ják szemeiket, végre saját vállaikon viszik ki a hullákat,hogy tisztességesen takarítsák el. Ilyenkor aztán gyakran maguk is a ragály áldozatai lesznek. azonban tltstént mások lépnek a kimúltak helyébe, és hasonló keresztény szeretettel szolgálnak pogány üldözőiknek. „így hunytak el“ —mond Dénes, egyike az Ozséb által felhozott szemtanuknak — „testvéreink legjobb­jai , kik közöl néhányan áldozárok és szerpapok valának.“ x) Mily ellentét ! mily uj neme tllnt fel a hősöknek és féliste­neknek , minők eddig az emberiség évkönyveiben ismeretlenek valának. De térjünk most át Karthágóba. Az öldöklő kór — mely Aethiopiából veszi eredetét—seregesen ragadja meg a kartha- góiakat ; egész családok halnak ki a nélkül, hogy csak egy tagjok is életben maradna. A rémület általános ; kiki csak sa­ját megmentésére gondol, s a mennyire lehetséges, a ragályo- sokat kerüli. Itt ismét ugyanazon ellentétre találunk. A hal dokió pogányokat tulajdon házaikból vetik ki ; élő csontvázak hevernek szerte az utakon, és esengve szólítják segélyre az átmenőket. Sőt sokan e nyomorban bebarangolják a várost- fosztogatva a haldoklókat és elhunytakat. A katholikusok Cyprian püspökük példáján indulva, hősi emberszeretettel bán­nak elleneik és üldözőikkel. Felosztják maguk között az egész várost ; a gazdagok pénzt adnak össze, s kiki ép oly mérvben serény e szeretet-kötelme teljesítésében, mint a minőben azt minden áron kerülik a pogányok.a) Sőt nagy szent Athanáz magát sz. Theodort, Palladius tanítóját a magányból hivta meg, hol az ifjúságának nagy részét tölté ; áldozárrá szentelte és gondjaira bizá a szegényeket, jövevényeket és utasokat, kiknek számára ugyanő Alexandriában nagy intézetet alapí­tott. Ha felebaráti szeretetet vagy részvétet kellett gyakorolni s pedig minden időben, minden alkalommal, senki e korban jobban ki nem tünteté magát, mint a jámbor keresztények. Sz. hitünk zsenge korától fogva a kér. szeretet legragyogóbb ékkő volt a kath. egyház összes vallásos rendéinek dúsan ékített ko­') Hist. Eccles. lib. VII.—s) Pontius in Vita S. Cypriani. 18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom