Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön

274

mai sz. Bernát-heg szerzeteseknek az Alpok jégcsúcsainak közepette ? A Bernát-liegyi szelindekek eszünkbe juttatják az egyházi jog ama különös rendeletét, mely tiltja a püspöknek ebet tartani. Megható az erre felhozott ok, hogy t. i. ajtajától a szegényt el ne ijeszsze és el ne űzze.

Kappadociai nagy szent Vazul egyéb jótékony intézeteken kivlil nagy kórházat alapított, mely halála után még századok múltával is hires vala. Sz. Vazul Caesareában az akkor nagy, népes és fényes városban lakott és mindamellett Gergely, ki annak életét megirá, e bámulandó szegényintézetet magával Caesareával hasonlítja össze. „Ha egy kis sétát tesz az ember Caesareán kivül“ — úgymond — „nemsokára egy uj városba jut, mely a betegek és szegények számára épült. A szegény emberek gymnasiumának hívták általánosan ; és valóban megérdemlő a nevet, miután oly férfiak, mint nagy Vazul és a csodás tehetségekkel megáldott nazianzi Gergely (sz. Jeromos tanítványa) jártak ide ki a városból a szttkölködőket és betegeket vigasztalni.“

Mindenki hallott aranyszáju sz. Jánosról, kit kitűnő ékes- szólásáért neveztek Így. A konstantinápolyi és antiochiai nép pedig „kedves alamizsnás Jánosnak“ szokta őt nevezni. Soha sem eléglé meg a különféle jótékony intézeteket, melyeket alapított;—mert alig hogy valami értékes ajándékot kapott, vagy bármiként juthatott módjához, azonnal uj intézet felállításával, foglalkozók. Ezen időszakban fordulnak elő oly hölgyek , minő Fabiola, ki Romában férje halála után összes ingatlan javait eladva, először kórházat állított a szegények számára, kiknek azután maga szolgált. Tudva van egyszersmind az is, hogy sz. Ágoston saját házában ápolá a szegényeket, továbbá, hogy a veronai püspök is jótékony célokra olvasztatá fel oltára szentelt edényeit.

Os időktől fogva nyilvánult az egyházban a nép s papság felebaráti szeretete ragályos betegségek idején. Midőn Alexan- driát 249-ben dögvész pusztitá, a haláltól való félelem kegyetlenekké tévé a pogányokat még legközelebbi rokonaik iránt is. Látjuk, mint futnak önnön barátaiktól, mihelyest azokat a ragály utó 1 éré ; félholtan vetik ki a pusztító elem áldozatait az utakra , s ha elhunytak , ott hagyják őket heverni temetet-