Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
262 cseknek tulajdonítanak, a jótékonyságnak egy terve, vagy szabálya vagy intézete sincs, melyet Görögország bölcseire, vagy a pogány hajdankor más bölcs embereire lehetne visszavezetni. Korukban a világ saját népök és földjük legnyomorubb rabszolgáival, kik között néha még rokonaik is valának, volt megtöltve, és mégsem gondoltak ki egy eszközt, mégsem tanácsoltak egy rendszert sem és nem alapítottak törvényhozást, hogy azáltal csak lassanként is javítsanak állapotukon, mely az oktalan állatok állapotához épen nem volt egészen hasonlatlan. Athen iskoláinak egy tana sem, a bölcs Görögország egy törvénye sem tiltotta el a klnpad használatát a rabszolgák büntetésénél. A tulajdonos szabadon átengedheté rabszolgáját az éhhalálnak, szabadon megcsonkíthatá, megölheté. Egy pogány szolgának képét Apulejus így írja le kevés vonással : „A rabszolgát meg lehet ismerni a betűkről, melyek homlokára vannak égetve, félig lenyirt hajáról és azon bilincsekről, melyek lábain vannak.“ Ilyenekből állott Krisztus előtt a világ nagy műveltségű városainak legalább felényi népessége. De a fele- baráti szeretet törvénye hamar megváltoztatta a képet, melyet Apulejus velünk közöl, és a rabszolgaságot a katholikusok között azon esetekben, mikor nem lehetett egészen megszüntetni, legalább ttirhetővé tette. De mennyivel meghatóbb azt látni, hogyan iparkodik az emberi természet, mihelyt isteni Megváltónk szeretete által megszabadult, hogy a világ a pogányság- és bűntől való megváltásának első korszakát fenséges és valódi hősi felebaráti szeretetnek legkedvesebb fényeivel ékesítse ! Es ha nyomorult s gyenge természetünk az Isten fia által történt megváltás irgalmas müvének utánzására csakugyan képesnek látszik, mi lehet szebb ama jelenetnél, midőn a hivök egyike, ki szabadsága és gazdagsága élvezetében a fogoly vagy rabszolgának lánczait leveszi, magára teszi, és eddig talán ismeretlen testvérének a személyes szabadságot és azon jogokat megszerzi, melyekről testvére kedvéért örökre lemond ? Azonban kétségtelen tanúbizonyságokkal szolgálhatunk ilyen nemes tettekről ; Kelemen, ki a kath. egyházat 98-ik évben kormányozta, levelet irt a korinthi egyházhoz, mely még megvan, s melyet minden Ítész, hitetlen és eretnek ép úgy, mint a katholikusok, hitelesnek vall. E levél ötvenötödik fejezetében így
