Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
263 szól a szerző : „Sokat ismerünk közülünk, kik bilincsekbe engedték verni magukat, hogy testvéreiket megszabadítsák ; sokan másoknak rabszolgákul adták el magukat, és a nekik fizetett díjat arra fordították, hogy az éheseknek ételt nyújtsanak'). Hogy megértsük azon szeretet-kötelmek terjedelmét, melyekre a kath. egyház és hivő gyermekei az első keresztény századokban köteleztettek, a társadalmi állapotra kell gondolnunk, melyben a világ a pogányság érzéketlensége miatt tengett. Mindazon sokféle jótékony intézetből, melyek most a világot ékesítik és az emberi természetnek dicsőségére válnak, a ka- tholika egyház alapítása előtt egy sem létezett. Még az utazók és külföldiek kényelmére és szállására sem volt gondjuk. Ionét van az, hogy azokat a régi katkolikus felebaráti szeretet évkönyveiben oly gyakran említik. Nem voltak olyan intézetek, milyenek vendégfogadóink a városokban, vagy kocsmáink a faluk'.n. Étházakat, milyenek nálunk vannak, nem ismertek. A városokban az ligynevezett tabernák legsilányabh kocsmák voltak, és némely esetben csak élelemraktárak a szomszédság szerencsétlen pórnépének számára Az idegennek ritkán adtak szállást. A gazdagnak, ki a városba jött, nem volt más módja, mint hogy barátjaitól kérjen lakást. Csak az utazók azon csekély számát, mely tessera hospitalis sal volt ellátva, fogadták barátságosan. A tessera hospitalis, a vendégszeretet ismertető jele, kis, hosszudad, két részből álló táblácska volt, s részei szorosan egymásba illettek. Ki ily táblácska egyik felével lépett a házba, s ott ez a másik részszel egybeillett, azonnal barátságos fogadtatásra lelt. Ez elmés rendszer arra volt szánva, hogy csak oly barátságok jöjenek létre s ápoltassanak, melyek valakinek Ínyére voltak. A tesserák a családokban mint örökség tartattak meg, és ba valaki baráti kötelességét megsértette, azt mondák róla, hogy a tesserát eltörte. Mindebben a szegények természetesen nem vettek részt. Minthogy a szegények rabszolgák voltak, azért uraiknak gondjuk volt rájok, már t. i. mint a pogányok a rabszolgákról gondoskodni szoktak, A pogányok vendégszeretetének tehát, ') Sz. Kelemen lev. 17. fej.
