Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Harmadik könyv. Az ellenállás, melyre a kath. egyház alapítása talált
248 kezeiének nevezték.') Látjuk, hogy a különféle eretnekségek története magával az eretnekséggel kezdődik. Hominum commenta delet dies, mondta már Cicero. Az idő úgy elbánik az eretnekséggel, mint elbánt a pogánysággal. A tudós romai áldozár, Cajus 201-ben a montanisták fejével, Proclussal vitatkozott. Ezen vitának kivonatából, melyet Ozséb közöl, kitűnik, bogy Komában a vaticani dombon és az ostiai utón, hol most sz. Péter és sz. Pál templomai állanak, már 201-ben voltak bizonyos sirok láthatók, melyek halotti emlékek s mégis győzelmi jelek valának, melyek sz. Péter és sz. Pál testei fölött emelkedtek. Cajus „trophaeumoknak“ nevezi. Több okból valószinü, hogy kápolnák voltak, melyek ezen sz. vértanuk fölött a vaticani katakombákban és az ostiai utón építitek, hol a romai egyház apostoli alapítóit vértanúhaláluk után eltemették, s azóta mindig ünnepélyes tisztelettel illették. A ujplatonicusok, az eklekticusok konokul ellenszegülve tovább is az egyháznak, vakbuzgóan ragaszkodtak a sülyedő pogányság utolsó reményeihez. Nem elégedve meg a könyvekkel és fölolvasásokkal, melyekben a claksicus pogányság legdurvább hiányai- s ostobaságainak kiküszöbölését célzó rendszerüket adták elé, ügyes művészeket egész sereg szobor- és kép-,vagyis inkább képcsoportozat készítésével foglalkoztatának, melyek a nép között nevetséges fejtegetéseik terjesztésére voltak rendeltetve. Miután a görög szobrász-iskola teremtményeit láttuk,semmi sem nyújthatott volna szemünknek csodásabb látványt, mint ez úgynevezett panteani faragványok, melyeken számos régi pogány isten volt egy tömegben összeállítva, hogy a pogány istenségek egész seregének különböző tulajdonságai mind egyesülten legyenek elétüntetve. Ez volt legkiválóbb erő- ködésük az Isten egységéről szóló isteni tannak hatását ellensúlyozni s végvonaglásban fetrengő pogányságukat némileg igazolni azon vád ellen, hogy oly sok és oly ostoba bálványokat imád. Egyébiránt a néhány századig tartó üldözések alatt fáradhatlan ellenségekként tttzzel-vassal pusztítók az egyházat, s a nyugati császárság elenyésztéig a keresztény vallás legderekabb védőinek megnehezíték a lelkek meghódítását. Hiteha') Eusebius. V. 13.
