Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Harmadik könyv. Az ellenállás, melyre a kath. egyház alapítása talált
249 gyott Julian császár gyorsan elmúló dicsőségben részesité őket, de csakhamar megbukott, s vele az eklekticusok bölcselő serege. Hasztalan iparkodtak a birodalomban újólag politikai befolyásra vergődni. Mindazáltal ragaszkodott még rendszerökhöz, mint a pogányság nem oly megvetendő formájához, nehány patricius család ; a csőcselék bizonyos osztályai vakbuzgalommal folytatók a felekezet theurgicus szemfényvesztéseit ; düh- és boszuorditásukat Theodóz alatt az utolsó pogány templom beomlásakor is hallatták, de csakhamar elfojtá azt a nagy egyháztanítók, Ambrus és Ágoston hatalmas szava. Keleten Justinian zárta be utolsó iskoláikat, s tanítványaik utolsó maradványa Athen- és Alexandriából mindenfelé szétszóródott. A pogányság nem tudott megelégedni azzal, hogy a legszélsőbb physicai erőt, tüzet, vasat, régi s uj kinzó-eszközöket, a világuralomnak minden eszközét fölhasználta a hivök kiirtására s a kath. egyház további terjedésének meggátlására ; mert még a birodalom legtávolabb fekvő tartományaiban is éber figyelemmel kisért minden, a pogáuyok megtérítését és a híveknek valamely uj városban vagy tartományban meghonosítását célzó törekvést, a helybeli fölsőségeknek pedig parancsul adá, hogy kegyelem nélkül irtsanak ki minden hívőt. Nemsokára még maguk elleneink is átlátták, hogy a vértanuk vére csakugyan mag volt, melyből a vértanuság pálmaágáért minden oldalról uj küzdők sarjadzottak föl. Néha még a pogányok részvététől is lehetett tartani, midőn az irtózatos kegyetlenségek oly nagy mértékben vitettek végbe, néha még saját legtiszteltebb barátjaik, rokonaik és szomszédaikon is, kik az uj hithez csatlakoztak. Azért is a közvéleményt mérgezték meg és izgaták föl a hívők ellen, hivatkozván a birodalom dicsőségére, melyet az uj vallás beszennyezett, és arra, hogy a kormányzás szerencséjét az isteni igazság elterjesztése gátolja. Minden ragályos betegséget, éhséget vagy földindulást azonnal bizonyítékul hoztak fel az egyház ellen. Sohasem tekintettek azelőtt valamely vallási rendszert a romai sereg veresége okának, s annál kevésbbé a főhatalom vetély- társának. Azonban a császároknak, kik valamely ellenséges nemzet fölött kivívott győzelem után érmeket verettek, s emlékeikre föliratokat vésettek, az jutott eszökbe, hogy győzelmö-
