Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Harmadik könyv. Az ellenállás, melyre a kath. egyház alapítása talált
247 A jeruzsálemi egyháznak érseke ezen idötájban Maximus volt, ki 185-ben párbeszéd alakjában bocsátott közre egy munkát Valentin eretnek követői ellen. Egy másik Apollonius (nem a romai senator) a montanis- ták ellen irt 193-ban nevezetes tartalomdús müvet, melyből az egyháztörténelem atyja, Ozséb néhány érdekes töredéket tartott főn számunkra. Az állítólagos próféták képmutatása és színlelt önmegtagadása sokkal világosabban kirítt, hogysem az által a katholikusok éberségét az első kér. századokban soká lehetett volna ámítani. A kath. önmegtagadás torzképeit nem soká fitogtathatták a szinlett korlátozások által, melyeket maguknak kiszabtak. „Mondjátok meg nekem — úgymond Apollonius, Montanusnak kath. ellensége, midőn ezen állítólagos puritánok képmutatását egész boszonkodva álcázza le— fösti-e a próféta haját ? Használ-e a próféta szint szemei körül ? Jár-e a próféta fényes kísérettel az utcán ? Játszik-e a próféta kockát ? Uzsoráskodik-e a próféta? Nyilatkozzatok eziránt, ha vájjon ilyes dolgok illenek-e a prófétához vagy nem ; az az egy igaz, könnyen be tudom bizonyítani, hogy Montanus mindezt megteszi.“ Theophilus, ki 22 évig (168—190) kormányzá az antio- chiai egyházat, igen tudományosan irt az eretnekek és pogá- nyok ellen, s nyájának oktatására több értekezést adott ki. Még most is megvan bámulandó müve : A pogányság cáfolata. Azon müveken kívül, melyeket 196 körül Appion és Candidus a hexaemeronról, Arabianus Krisztus tanairól, Sixtus a föltámadásról és Heraclitus a sz. Írásról szerzettek, Bachilus, korinthi püspök egy szép könyvet bocsátott közre a húsvéti ünnepélyről. Szintúgy látjuk, hogy a 20O-ik év előtt Rhodon, Tatian tanítványa sok munkát adott ki az egyház ellenségei ellen. Ezek egyikében, a marcionita Apellessel folytatott vitatkozásban, Rhodon kigunyolja ezen eretnekfőnököt a sok felosztás miatt, me lyek a felekezetet már is számos alfelekezetekre forgácsolták. Az egyik rész Apelles szigorú követőiből állt, s ez természetesen az ő nevét vette föl ; a másik Politust követé s szerénte ne- vezé magát ; a harmadik Basilicus nézeteihez szított és ezek voltak a basilicánok ; a negyediket Synerustól syneránok fele
