Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Harmadik könyv. Az ellenállás, melyre a kath. egyház alapítása talált

233 lelkemben : Volt e urunk s Megváltónk isteni vallásának myriad vértanúi közt sok olyan, mint Ágnes és Cicelle, mint Ciriaca és Lucina ; voltak-e a pogányok leányai között olyanok, kik Krisztus egyházát megismerék vagy szent hitünkben növeked­tek ? ............Roma templomai s vértanúinak legrégibb okmá­nyai, katakombái, ősatyáinak sokféle iratai, férfi- meg nöko- lostorai, szóval minden, mi a kath. egyház első korszakából hozzánk jutott, láthatólag bizonyítja : mily hamar, mily általá­nosan s mily dicsöségteljesen emelkedék a szeplőtlen Szűz isteni Fia által megváltott nő alacsonyságából minden fönséges erény magaslatára, sőt még hőslelküségre is. Örömmel emlékszünk néhány névre, melyek az üldözések végétől, kevéssel a nicaeai zsinat előtti kortól föl egész az apos­tolok koráig, az üldözések évkönyveiben s emlékeiben találha­tók. A nicaeai zsinat előtt épen húsz évvel halt meg hitéért Euphemia Chalcedonban, melynek büszkeségévé s védasszo­nyává lön. A nicaeai zsinat előtt mintegy húsz évvel bámulta Thessalonika : mint vonakodott a nemes Irene a bálványokat imádni s az egyház szent könyveit kiszolgáltatni. Föná'lva az égő máglyán, mig nemes testvérei Agape s Chionia oldala mellett lönnek lassan a lángok martalékaivá, s társnői Casia, Philippa és Eutychia börtönben néztek haláluk elé, — a láng közepeit szót emelt Irene s a körülálló nép tiszteletteljes csend­ben hallá, mint zengett kedves hangja véglehelletéig egy hym- nust Isten dicsőítésére, kiért életét áldozá föl. A nicaeai zsinat előtt mintegy húsz évvel a legdurvább módon tettek ki Gtalatiában számtalan ancyrai szüzet, kiket azonban a meggyalázástól megőrizett az isteni hatalom, míg nem Claudiát és Alexandrát, Euphrasiát és Gnlittát, Phainát és Thekusát, kik szent hitünk vallásában rendületlenül megma radtak, nyakukra követ kötve folyóba vetették s megfulasztot- ták. Ugyané véres üldözés korában, melyet Diocletian s tár­sai támasztottak, tette Kappadociát Dorottya sztiz Caesareában szenvedett vertanusága által nevezetessé. Julianna szüzet Ni- comediában, Bythinia császári székhelyén s fővárosában fejez­ték le, s Roma látta, hogy egy nemes szűz, a hires ősök régi családjából származott Soteris, a vértanuság dicsőségét csatolta mindazon természeti s isteni kecsekhez, melyekkel Isten el

Next

/
Oldalképek
Tartalom