Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Harmadik könyv. Az ellenállás, melyre a kath. egyház alapítása talált
234 árasztá. A bálványok papjai arcát kegyetlenül megöklözték s azután a hitben való legyőzhetlen állhatatossága miatt lefejezték. Méltán dicsekedhetett vele szent Ambrus, hogy szent Soterist nemes és hires ősei közé számíthatja. Marciana szüzet ugyanazon évben tépték szét a maurita- niai Caesarea színkörének vadállatai. Saragossa egy évvel előbb látta Engratia kínhalálát, ki hitében mindazon kínzások között állhatatos maradt, melyekkel a bámulandó hősnőt a leg- kegyetlenebbül csonkíták meg. Alexandria az aegyptusi Theodora bátor halálát bámulta, ki annál örömestebb szenvedett, minthogy Didymus elmés barátsága által megalázóbb bánás módtól menekült meg. Spanyolország egy tizenkét éves szliz hőslelkiiségével dicsekedett, kit a barbar pogányok végeztek ki. Merida dicsősége s Oviedo védasszonya, a kedves Eulália volt ez. Thessalonika erősnek tapasztalta hitében a gazdag s nemes Anysiát, midőn karddal átszuratott. Syracusában Luca szüzet bordélyházba vitték, azután borzasztóan megsütögették s börtönbe vetették, hogy a legfájdalmasabb sebekben haljon meg. A proconsuli Afrika sz Crispina anyát látta a hitért lefejeztetni, míg ugyanakkor Paduábau Justina szűz szenvedett dicső vértanúhalált, s toledói szent Leokádia többre becsülte a halált a Krisztus vallásától való elszakadásnál. A negyedik toledói zsinat a szent Leokádiának szentelt templomban gyűlt egybe, s Velence szent Justinát szent Márkkal, a régi köztársaság védszentjével együtt még most is oly ájtatosan tiszteli, mint hajdan. Ugyanazon évben (304) vitetett ki Komából s égettetett meg elevenen Anastasia, és szenvedett vértanúhalált a hitujonc Emerentiana, épen, midőn a dicsőséges Agues szűz sírján imádkozott, ki egy évvel előbb (301) dicsőítő meg annyira Istent dicsőséges vértanusága által, melyet tizenkét éves korában szenvedett. 270-dik évben Márthat, a nemes persanőt, ki min den birtokát a szegények közt osztotta volt szét s Romába ment, hogy életét hősies erényeknek szentelje, leijével Marissal a vértanuk ereklyéinek összeszedése közben fogták el, s mert hitéhez hü maradt, a Tiberisbe fulasztották. Ugyanakkor halt meg Komában a hitért Martina is, a főrangú romai szűz és Zsófia szliz Ferómban. Susanna, a nemes romai hölgy, 295-ben