Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
ïOif l'özatlan eszmék az ember becséről és rendeltetéséről, sőt még főnkéit keresztény igazságok is, melyek az emberek közt elterjedve szabad használatukra álltak , soha sem képezhettek oly közvéleményt, mely ily veszélyek ellen harcolhatna , — mely a bűnt és rendetlenséget minden nép közt ráncba szedné, Isten uralmát az emberek fölött megalapítaná s minden fölmerülő társadalmi vétken diadalt aratna. Hogyan és miért nem tért tehát a keresztény korszak előtti ősök ösvényére, holott annyi oknak egyesült ereje igyekezett őt ez útra terelni ? Ki tette őt állandóvá ? Az emberi társada- . lom az elenyészett népektől örökölt művészeteket és tudományokat tovább használta, gazdagította és terjesztette; mért nem vette föl velük együtt régi, elválkatlan, erkölcstelen, vallástalan, kegyetlen kísérőit ; ki tisztítá, ki nyujtá át a megváltott emberiségnek azokat; szóval miként történt, hogy e meggyalázott földet el nem hagyva, alkatukban, testi szervezetükben vagy szükségleteikben semmi változást sem szenvedve, az emberek, kik most is olyanok, mint régente, kiknek természete ugyanazon hajlamoknak és gyöngeségeknek van alávetve, mint régente,—a régi földlakók megszokott útját oly tökéletesen elhagyák , hogy még csak tudni sem akarnak arról , mi összeköttetésben van azon társadalmi állapottal, melyben oly szívesen éltek valaha az emberek ? Mi vitte az embereket arra, hogy rémülettel, undorral és borzalommal tekintsenek most arra, mit hajdan boldogságnak, élvezetnek tártának ? Mi birta az embereket arra, hogy már gondolatánál is borzadjanak azon mélységnek, melyben előbb embertársaink, igen— őseink oly gyönyörrel látszottak életüket tölteni? Lehet-e valami Ízetlenebb, mint azon állítás, hogy e rendkívüli, csudálatos és egyetemes változást az ember hozta volna létre, vagy hogy természeti okok s az emberi események szokásos folyama által állna fen? Ép ügy lehetne várni, hogy a természet rendes menetében a tajtékzó erdei folyam, mely vizét eddig egy nagy zuhatagban ömleszté, szikláról-sziklára fölfelé fusson s aztán mindig így folyjon, ugyanazon áradatban, de nem azon irányban, mint előbb ! És mégis, mint jól tudjuk s nemsokára be is bizonyítjuk, megtörtént e jelenség az emberiségen. Nemcsak egyének és
