Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Második könyv. Krisztus kath. egyházának megalapítása és behozatala az egész ismert világba

110

egyes néptörzsek, hanem az emberek egész nemzetei és fajai, a nagy, s az egész világot átfogó néptársnlat hagyta el valóban az eddig követett meredek ösvényt s tért önként épen az ellenkező irányba, melyben ezernyolcszáz cv óta maradt meg állan- dan. Azt szeretik most, mit egykor gyűlöltek , azt utálják, mi egykor legkedvesebb volt, azt cselekszik, mit megvetettek és kerültek, s félve és borzadva irtóznak attól, mit az emberek egykor tenni szoktak. Nem szemmel láthatólag müve ez a Teremtőnek , az emberiség urának és helyreállítójának, nem az igaz Istennek müve ez ? Ki nem látja ezt be ?

E csudás változás, mely az emberiség nagy részében időszámításunk legkorábbi napjaiban kezdődött, idöfolytán mindig jobban elterjedt az eddig meg nem tért népek között, s az em beriség fölvilágosult része még mindig álhatatosan megtartja. Ki az, ki évszázadokon át terjeszteni s bővíteni képes azt, mit az igaz Isten müvének ismerünk el ? Azon egyetlen , szent, ősrégi intézvény müvének kell lennie, mely minden idők és népek nagy társadalmi változásával egykorú volt és most is az : — Isten katholika vagy egyetemes egyházának, melynek megígérte az Üdvözítő, hogy vele marad a világ végéig. A megtért világot , munkálkodásai gyümölcsét, az ő diadalának kell nevezni, annak segélyével, ki egyedül térítheti s mentheti meg a világot. Nem szabad továbbá elfelednünk, mint álltak az ősnépek idő folytával s az anyagi nagyságban tett folytonos előhaladásuk alatt. A patriarchák és herosok régi korát bizonyos egyszerűség és erkölcstisztaság jellemzi, melyek minden értelemben tiszteletreméltóbbá tették ezt, mint a rá következő időket. Minden népnek, valamint Görögországnak és Komának gyermekkorát és ifjúságát kevesebb tévely homályosítá, kevesebb bűn szeny- nyezé, mint bármely későbbi korát életének. A férfi erények és gyakorlati igazságok, melyek a régi néptörzsek és gyarmatok között, mint aranypontok a durva tömegben voltak elszórva, elenyésznek, eltűnnek a mesterkélt műveltség álfényében, a hódítások és gazdagság későbbi virágzóbb korszakában.

Ismerve tehát az elmúlt évszázadok emberiségének utait és tetteit, nincs-e jogunk azt állítani, hogy, ha a kereszténység nem változtatja és nem fordítja meg az emberi események folyamát, az egész föld emberisége oly alatta állana az ezernyolc-