Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

94 fékezhették volna szenvedélyeiket azok, kik Jupitert, Herku­lest, Bacchust és Apollót isten gyanánt tisztelték , kiknek gyö­nyöreit és leirliatlan bujaságát nem csak a tudósok ismerték, hanem — mint dalaik kedvenc tárgyát — a színpadon is elő­adták , hogy így mindenki annál jobban megismerhesse azo­kat. Vájjon lehettek-e jók ezen emberek ily nevelés után, bár­mily jó természetűek voltak is? Lehettek-e igazak, midőn is­teneik őket roszaságra taníták ? Hogy azon Isten, kit imád­tok , irántatok kegyes legyen, a neki kedves dolgokat kell cselekednetek. Azok a legbuzgóbb imádók, kik Istenüket kő vetni törekszenek, s ezért az istenek tisztelete a pogányok er kölcstanát csakugyan megdönté.“ *) Azonban az alapigazságok hiánya nem volt oly nagy, hogy az emberiséget minden ismeret nélkül hagyta volna, sőt szabadságot adott neki a további kutatásra, hogy végre némi valószínűséggel, valami hasznos fefedezést vagy üdvös hala­dást tegyen. Nem, a társadalom nemcsak hogy minden igaz­ságból és jogosságból ki volt vetkőzve , hanem e helyett ha­zugsággal és bűnökkel telve. A hamisság és jogtalanság ural­ma nem terjedett ki egyedül az emberek nézetei-, rendszerei- és elméleteire, hanem e hamis és erkölcstelen elvek és maximák a társadalom belszervezetébe és külalakjába mintegy be voltak oltva. Az Istenről és az erényről ápolt leghelytelenebb fogal­mak á társadalomról átszállottak az életre, s élethűen voltak kifejezve és fentartva az ókor polgári, társadalmi és családi viszonyaiban. Századon át egyszer történik, hogy valamely te­hetségdús vagy rendkívüli férfiú fölkapja az ős igazság némi maradványát, vagy erénysugárt támaszszon a még egészen el nem hamvadt természetes jóság szikrájából. Vannak, kik ko­ronként egy-egy szikráját fedezik fel az igazságnak, melyről a társadalom már rég megfeledkezett. Másokat meg mintha az igaz férfiasság ösztöne buzdítana, melyet a pogányság már ré­gen és szomorú módon nyomott el, lelkökben, sőt egy időre cselekvési módjukban is fölülemelkednek a hazugság és go­noszság rabszolgai és állni nem tudó áldozatainak sokaságán. Részben igaz, de mindig némi hibával kevert bölcsészeti né­') Lact, de Justitia, lib. IV. c. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom