Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
95 zeteikkel maguk köré gyűjtenek egy két tanítványt, kik böl- cseségöket csodálják, és talán életmódjukban egykettöt a bői cseség iskolájának legjobb mondataiból és elveiből is iparkodnak fölmutatni : azonban ez csak buborék az óceán tágas fö- lületén, csak kis hab, mely a társadalom szokott sima tükrét egy percre megzavarja ; csak forgó, mely csekély kiterjedésben sodorja maga körül a folyam vizét ; de minden csakhamar elenyészik és a társadalmi iszonyatosságok hatalmas örvényében tűnik el, mely ocsmányságok fel-felforrongnak é3 mindig ugyanazon változatlan, jobban jobban mélyedő csatornákban rohannak tova. „Hála tehát/1 mondjuk sz. Ágostonnal, „hála Urunk Istenünknek , ki alkalmas időben segítségünkre sietett. Mert ki állhatott volna meg rendíthetlenül, kit nem ragadott volna magával az emberiség iszonyú erkölcstelenségének megáradt folyama, ha Krisztusnak a tekintély magas sziklájára föltüzött keresztje minket hatalmas erejével nem támogatott volna, hogy így a rósz el ne csábíthasson és magával ne vonhasson, mígnem minket is elnyeltek volna a világ borzasztó örvényei. Mert midőn az emberekkel született erkölcsösség végső maradványai elenyésztek, a romlottság és gonoszság oly nagy mértékben terjedt el a földön, hogy az emberiséget mi sem mentheté meg az isteni tekintélyen kívül, mely az embertől önkéntes szegénységet, önmegtagadást, mások iránt való jóindulatot, igazságosságot, testvéri szeretetet, valódi jámborságot s több más fényes és szilárd erényt követel, melyeket nem azért kell gyakorolnunk, hogy pusztán az élet ékítése, vagy a polgáriasodás előmozdítására szolgáljanak, hanem azért, hogy a mennyei és isteni köztársaságban az örök boldogságot számunkra biztosítsák, hol a hit, remény és szeretet által oly polgárjogot nyerünk, melyet soha sem játszhatunk el“. ’) ’) Sz. Ágoston müvei, Epist. 138. vol. II.
