Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Három év a házaséletben

róna otthon maradott. Ez alig láthatta őt ; de ha szeme elé került, akkor Oreszt vidám , beszédes volt, s itt látszólag elégedettebbnek érezé magát, mint •Stambergen.

Judit befogadta őt tisztelőinek seregébe , s monda neki :

„Értse meg jól, Oreszt gróf, ön a tisztelet és -csodálás határai között marad, de szerelemről közöttünk szó sincs.“

Oreszt válasza az volt: hogy ép ez az ö föladata; Judit hidegen viszonzá:

„Akkor ön e feladatát nagyságos nejével fogja ^végezni.“

Ha Judit ilyképen beszél, akkor Oreszt mindig közel volt ahhoz, hogy öt meggyülölje, s e szavaknak mégis az a hatása lön, milyen a vizcseppeké, melyeket a tüzbe fecskendezünk : a láng még fényesebben lobog fel tőlük.

Ki harag és boszusággal szemléié, mint jut Oreszt ismét Judit kegyébe — az Florentin volt. Lelio barátjának e szavai : Olyan magunkféle egyénekkel Judit nem gondol! annál mélyebben sérték hiúságát, minél igazabbak voltak. Míg saját szivét a nagyra- vágyás marcangolá, titokban avval vigasztalá magát, hogy Judittal is csak úgy áll a dolog. Nagyravágyó, hiú asszonyi személy ! dörmögé néha-néha , ha Judit vele ép úgy bánt, mint titoknokával, öt elküldé, hogy irná meg ügyleveleit, mialatt körülötte a legfé- nyesb f.férfi-világ gyülekezett ; diadalokat hajhász semmit mást csak diadalokat! s mily alacsony körök