Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Három év a házaséletben

97

ben szülemlenek e diadalok ! A művésznő nagyravá- gyását nem veszem rósz néven, mert lángesze összeköti az egész népséggel, melyet elbűvöl ; s minthogy az egész népségnek tetszését kívánja s hajhászsza, azért a nép hatalma alá veti magát, úgy hogy diadalai bizonyos kalmárkodás s a nép kegye nélkül lehetetlenek. Ezt nem veszem rósz néven, mert igy az én istenségemnek hódol! De ezen kivül ö még aljas nagyravágyás rabja. Valami fenhangzó nevet akar meghódítani, mely az emberiségnek nem aranyos, hanem fekete könyvébe , elsárgult irhára van jegyezve. 0 közönyös és okos : terve sikerül. De hogy Oreszt legyen az, kire a választás essék, hogy Oresztet tüntesse ki ez ünnepelt lény, mely öt — Florentini tudniillik észre sem látszott venni : ezt semmikép sem türheté. Azonkívül igen érzékenyen bánta az is, hogy Oreszt öt Juditnál igen nagy alárendeltségben találta, miután már Londonban úgy is látta nyomorúságos helyzetét. Mindig ezeknek a windecki- eknek kell utamat elállaniok ! dörmögé magában. Midőn meghallá, hogy Korona Párisban van, ujjongott örömében: Tudjon meg mindent! Semmit sem tud a dolog felöl, erről meg vagyok győződve, mert ha tudná, minő delej vonja Oresztet Párisba, nem jött volna el. Meg kell neki tudnia ! De hát miért ? kérde- zé titokban lelkű smerete ; minek okoznál a szegény nőnek ily nagy búbánatot? Hogy elejét vegyem valami bajnak, mely ily viszonyok mellett sohasem szokott elmaradni, suttogá vissza lelkiismeretének.

MÁRIA REGINA. II. KÖT. 7