Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Három év a házaséletben

86 ép e leggyengébb oldalról ne szűnjenek meg-a meg­támadások. Windecken ö volt az elkényeztetett gyer­mek , a mint az gyakran nem egy családnál történni szokott: a legifjabb gyermek a ház kedvence, kedvé­ért a szülök mérséklik előbbi szigorukat s felette túl­ságos igényeiket. A többi testvérek — kik pedig egymás között nem mindig élnek a legszebb egyet­értésben, —- irányában mind jó szívvel viseltetnek. Ily szeretett lény volt Korona az egész házban, s a mennyire a világban megfordult, ott is. Atyjának engedelmeskednie kellett ; de azért szerette is ám öt. Most férje akaratához kelle magát szabnia, a nélkül hogy valaha elmondhatta volna, miszerint annak kedve szerint cselekedett. Vajha csak ne ment vol­na tovább a dolog a csipkedéseknél. Korona leginkább házi istenitisztelet után epe- dett. Még menyasszony korában igértette meg Oreszt- tel, hogy a kápolna elkészüléséről s fölszereléséről, melyet Uriel megkezdett, gondoskodni fog, hogy alapítványt tesz misére, s udvari papot fogad ; ak­korában Oreszt Korona minden kivánatára igen-t mondott. De mikor Stambergen megtelepedtek s Korona férjét a legszükségesbre : a kápolna teljes fel­építésére emlékezteié, akkor ez volt a felelet, hogy majd a jövő tavaszra meglesz. Jövő tavaszszal pedig arra hivatkozott, hogy a pénztár épen üres. Korona, ki atyjától sok pénzt kapott holmi apróságokra, meg­kérő Oresztet, engedné meg neki, hogy ö maga vi­selhesse a kápolna építésének költségeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom