Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Lelio
68 tott érzelmünket pillanatra kielégítse , s ha izgatottságunkkal együtt elenyészik ! Nem ! még ma elutazom Romába.“ „Lehetetlen! Tudja ön, hogy nem nélkülözhetem !“ „Azt igen, tudom, hogy kegyednek zenész kell, — de nem itt, hol ön a zenészét fáradalmait piheni. Énekeljen kegyed X hercegnek,Y marquisnak, Z lordnak scalát ; ahhoz senki kísérete sem szükséges, s ez urak csakúgy el lesznek bűvölve, mintha a „Casta Dia“-t énekelte volna. Különben hisz nem sokára, a télre kegyed is Romába jön. Akkorrareméllem szerezhetek kegyednek valami ügyes zenészt.“ „TehátRomában sem akar velem együtt maradni? Akadályozom-e én önt abban, hogy jó gyermek legyen? Vagy átenged engem kárhozatomnak, miután magát megmentette ?“ „Saját lelkemet kell megmentenem, nem a kegyedét ! azt tökélyesebb emkerekre bizom. A mi pedig elkárhozását illeti, épen az ellenkezőt reméllem ; reméllem, hogy kegyed itt len a kegyelem-életben, ott főn pedig az örök dicsőségben részesül.“ „Imádkozik ön értem Lelio?“ kérdé, és kezét nyujtá neki. Szívélyesen szorítá ez meg és mondá : „Bizonyáraién — és még jobbak, mint én!“ „Tehát imádkozzék értem, hogy célomat elérhessem ésWindeck grófné lehessek.“ Lelio ellöké a kezet magától, hátrább szökött, mintha csak kígyó marta volna meg, s hévvel kiáltá :
