Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

66

embert megvetni, ki bennünket meg akar sérteni ? Por száll ruhánk szegélyére : mi lerázzuk azt stovább megyünk. E cselekvény mindenesetre sokkal jelentéktelenebb, hogysem számunkra az angyalok honába útlevelet eszközölhetne.“

Lelio élénk tagadó mozdulatot tön.

„Ej és nap!“ úgymond, „ég és föld! kegyed megveti az embert, ki kegyedet m egsérti ez : pogány kevélység ! az ismeretlen kéri öt : fiam , imádkozzál értem egy Ave Máriát: ez keresztény alázatosság!“ „És nem volt ön rajta, hogy e csoda dolognak nyomába jusson ? Kár, hogy egy negyed századdal előbb nem történt!“

„Signora !“ szólt Lelio komolyan, „ezt kegyed valóban nem érti.“

„S miért nem, Lelio ur?“

„Mert a világ a kegyelemnek rendje szerint még nem tárult föl kegyed előtt.“

„Es miféle új mysticus világrend ez,Lelio ur?“ „Az, melyben legfőbb törvény s legszentebb vezérfonal a'keresztény kinyilatkoztatás fölfeszített Istene iránti szeretet. Az, melyben az ember saját é n- jénelc zsarnokságától s kiállhatatlan rabszolgaságától megszabadul, az isteni szeretet önkéntes szolgálatába lép, s ez által Isten eszközévé lesz.“

„S ilyennek tartja önismeretlenét?“ „Mindenesetre, Signora. A kegyelmek világában fonségesb erők működnek, mint a természetében, azért befolyásuk is nagyobb. Ha valamely lélek ke