Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

62

hogy kissé alacsony termetű vagyok, százszor is megátkoztam a havasok nagyra nőtt fiait, kik közé be valék ékelve és fölötte boszankodtam a balga kíváncsiság miatt, mely annyi ezer embert vezetett ide, kik között pedig tán csak én magam valék a balga kiváncsi. Végre nagy- mozgás támadt az egyházban, az orgona megzendült, a gyertyák minden oltáron meggyujtattak, ünnepélyes ének csendült meg, a harangok zúgni kezdettek, s a körmenet megindult. Szerzetesek és papok kettős sora, mindegyik égő gyertyával kezében, vonult a főoltártól a templomon át az ajtón ki, a lépcsőkön le s a téren körül. A kettős sor végén mennyezet alatt tömjén-füstfölleg- töl körüllebegve, kezében a szentséggel ment az apát. Midőn a templomból kiért, a homlokzat fölött óriási fénykereszt lángolt föl; a téren köröskörül, bizonyos távolságra láklya-kötegek lobogtak és ünnepélyes sorban vonult el a körmenet. Mint a vörös tenger hullámai szétváltak, hogy Izrael népének átmenetet engedjenek:úgy oszolt kétfelé az ember-tömeg, s mintegy falat képezve állt, és térdelt le, ha a kis csengetyük és a tömjén-füstfelhök közeledtek, s föl emelkedett újra, ha a szentség tovább haladt. Én azonban nem térdeltem le, hanem fölágaskodtam a mily magasra csak lehetett, s keresztbe font karokkal, lorgnonos szemekkel, föltett kalappal úgy álltam mint a kútágas legelöl, midőn a szentség közel- gett felém, s mellettem, mögöttem, s szemközt mind térdre borultak. — Méltóságom és szabadságom