Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A diodati kéjlak
23 „Dejó Fiorino, miért dühöng ön annyira?“ kér- dé higgadtan Judit. „Ón a lelkiismeret szabadságát hirdeti mindenkinek. Hagyja meg tehát szegény Le- lionak is a jogot, akkép őrizni és gyakorolni lelkiismeretének szabadságát, a mint neki tetszik.“ „Ha az által a közös szellemi fölszabadulás ügyét cserben hagyja, akkor nem! — soha sem!“ „Üres beszéd ! miért volna ö kénytelen az ő szabadság eszméjét az önének, — vagy milliók eszméjének feláldozni ? Hol van a való ? Kinek van iga* za ? Ki kezeskedik erről ? e téren a nagy szám semmit sem bizonyít. Milliók tévedhetnek és egy védheti ellenük az igazat és igazit, az egy állíthatja az igazságot. Azért ne bántsa tehát Leliót barátom.“ „Kegyed, Signora,“ kiáltá Florentin dühödten, „nagy zenészeti lángész, és általában nem kevés kitűnő képességgel bir. Ha azonban kegyed a valódi fölvilágosultság szövétnekét nem látja, a magába- térés igaz világosságát föl nem ösmeri és nem igyekszik ennek érdekében azért működni — mi szellemdús nőnek ily csodált helyzetben oly könnyű, — úgy soha sem fog a század nagyságai közé számíttatni.“ Erre kirohant. „Még az hiányzott!“ mondá Miranes asszony, „egy barricad-istennö Signor Fiorinónak! Kedves gyermekem, nekem rádnézve más kivánataim vannak. Te jelenleg már magadnak nagy vagyont és hírnevet szerzettéi ; ideje volna már, hogy házasság
