Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A diodati kéjlak
22 természetfölötti lángelméire, a szentekre — utalja. Két zsidónö, két angol egyházhoz tartozó, egy orosz, és egy kommunista társaságában a genfi szent püspököt olyannak hirdetni, ki Voltairet és Gibbont túlszárnyalja — nem ! a hit ezen hőstettéig d’Avallon marquis nem emelkedett ; s igy az egyetlen, ki a nagy és szeretetreméltó szentről beszélhetett volna, nem nevezte meg öt. Végre az urak búcsút vettek és vissza tértek Genfbe. Midőn Judit anyjával egyedül maradt igy szólt Florentinhez : „Ugyan mi lelte Leliót. Hiszen ön borzasztó állapotban jött tőle vissza?“ „Azt ö maga fogja kegyednek elbeszélni,“ tört ki Florentin... „Én nem találok szavakat oly gyalázat kifejezésére.“ „Tán lopott?“ kiálta Miranes asszony aggodalmasan. „Vagy talán más valami bűnt követett el?“ kér- dé Judit nyugtalankodva. „Gyónt,“ mondá tompán Florentin. „Nos, hát aztán?“ kérdé Miranes asszony kíváncsian. „Talán kifecsegte az ön vagy saját titkait?“ „Oh Istenem! kegyetek nem értik ezt,“ kiáltaFlo- rentin türelmetlenül. „0 elpártolt a lelkiismeret szabadságától ! ö vissza mászott a kereszthez ! vállaira vette a papi uralom igáját ! Hah ! olyanok ezek az olaszok : utolsó leheletükig nem lehet bennük megbízni.“
