Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Lassan jár az Isten malma
471 fölébredtem. De még végfohászai közt is reám és gyermekeimre gondolt ! Légy nyugodt ! mondá. Ha fölkelt engem, igen könnyen fölébrednek a gyermekek is, zajt ütnek s az ingerült kígyó a sötétben talán mindnyájunkat megöli. Elköltözött tehát az áldott lélek ; Isten adjon neki örök nyugodalmat ! E földön nem sok jó napja volt — az is az én bűnöm ! A gyarmatos igen érezte hiányát, és egyszer mondá is , hogy csak nem megy a gazdaság asszony nélkül, kénytelen egyet szerezni. Szavaira szivem egészen elszorult ; nem tudom miért ; de én sem tanácsolhattam neki egyebet. Gazdaságát rám bizván, lóháton távozott és csak két hó múlva tért vissza szép fiatal feleséggel és két sógorával, derék szálas legények voltak, kik kancsal szemeket vetettek rám, de kivált gyermekeimre. Harmad napra a fiatal nő megbetegedett és oly erősen ütött ki rajta a himlő, mintha soha sem lett volna beoltva. Ki a vadonban betegszik meg, annak vagy magától kell meggyógyulnia, vagy meghalnia, orvoshoz jutni lehetlen. A nő meghalt. A gyarmatos hiven ápolta öt és megkapta a himlőt. O is megbetegedett és nagy kínok közt múlt ki a derék ember ! sógorai pedig azt mondák, hogy most ők örökölték a gyarmatot és nincs szükségük olyan szolgára, kinek három gyermeke van. Elláttak a legszükségesebb utravalókkal, hogy Uj-Yorkba visszamehessek, — és igy a múlt őszszel ismét mint koldus kopogtattam a derék lelkész ajtaján. De ekkor már nem birtam el szenvedéseim és bűneim terhét. 31*
