Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Levin bácsi

34

igazi áldozat egyedüli forrásából : az örök szeretet iránti szeretetböl meríted-e ?................

Példádban , melyet fiaidnak nyújtasz , követed-e Üdvözítődet ? — Ha mind-e kérdésre az igazsághoz híven nem mel felelsz, úgy szűnjél meg panaszkodni és bámulni : földi magot vetettél, földi kalászt arass.

Hányszor kisérté meg Levin ángyát gyöngéd célzással figyelmeztetni ilyesekre ! hányszor bizo- nyolá, hogy a buzgó s istenfélő hitélet azon alap, melyen a kegyelem gyümölcsei tenyésznek ! Julianna mindezt felületesen fogta föl s igy szokott felelni :

„Igen, tudom már, minő súlyt helyez ön az imádságra, az isteni tiszteletre és a közös ájtatos- ságra; de nem látom, hogy fiaim ezáltal jobbak lennének ! Én részemről megelégszem, Istent egész egyszerűen úgy tisztelni, mint ő akarja : lélekben és igazságban.“

A kereszténység gyermekded vallásos szellemétől való elválást, a puszta ész sivár magányát nevezé Julianna imádásnak lélekben és igazságban, nem gondolván meg, hogy a lélek és igazság e teljes hiánya mellett az imádás is hátrányt szenved.

Az áhitat gyakorlataira, melyeket Levin a fiukkal tartott, vagy vállait vonogatta, vagy szánakozó- lag mosolygott, vagy hideg közönynyel tekintett. Fonnyasztó dérként hullt e kedélyhidegség azon csirákra, melyeknek virágát Levin unokaöcscsei lelkében oly óhajtva várta. De nem csüggedett. Magá