Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Levin bácsi

35

nyos, ezerszer bánatos szivével a magányosan szenvedő Megváltó szivéhez menekült s vele egyesülve, minden napját, minden óráját azokért áldozá fel, kik áldozatát oly kevéssé értették. így a látszólag csekély s a világtól félreismert tettbe a legtisztább, legmagasztosb szeretet mindent átölelő teljét tévé le. A fiuk önkénytelenül is bizonyos hajlammal viseltettek iránta; kedvesebb volt előttük ő, mint a szívtelen anya, ki őket mindig hideg távolban tartá. Bizalommal viseltettek Levin iránt kisded örömeikben és bajaikban, mert benne mindig részvevőre találtak. Csakhogy e hajlam nem terjedt annyira, hogy intéseit meghallgatták, tanácsait követték volna, mihelyt ezek önmegtagadást kívántak. Igen szépnek tárták, hogy Levin ily önmegtagadó életet él, de igen feleslegesnek példáját követni. Julianna dúsan aratá az önzést, melyet fiai szivében meggyökeredzni engedett.

Mindkettő oly bánatot okozott neki, mely fájdalmasan sujtá keblét : vagyontalan lányokat s a nélkül, hogy tőle tanácsot kértek volna, vettek nökül Demj éntől e választást még nem vette volna rósz néven, mivel már a nagy Windeckuradalom birtokosa volt ; de Grácián választása egészen fölingerlé, mert attól félt, hogy még életében akar vagyonában, — melyet halála után vala öröklendö — osztozni ; ezáltal jövedelmeit korlátozni és állását a társaságban némileg megszorítani kívánja. Grácián valóban számolt is anyja vagyonára s nem kevésbbé boszanko3*