Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Levin bácsi

22

/

sák-e öt kissé tébolyodottnak. Ápoltjai és védencei közt nem ritkán lelt hálátlanokat, tolakodókat, gonoszlelkü- eket, elvetemülteket, kik zavart, aggodalmat, gondot, néha szomorúságot hoztak fejére. Akármerre fordult, nem talált egyebet, mint bántalmat és ellenmondást ; akárhová nyúlt, akárhová lépett : tövisbe kapott, tövisbe lépett. S épen ez tetszett neki. A mellőzésre gondolt, melyet az Üdvözítő Názárethben tapasztalt; a tiz bélpoklosra, kiket az Üdvözítő meggyógyíta, s kik közöl csak egy volt hálás iránta, s alázatos örömmel mondá magában : a szolga nem áll fölebb uránál ! és ki vagyok én, oh szerelmes Uram ! hogy szolgád lehessek ? — Ha néha kedvetlenség, fáradság, keserűség akará szivét megdermeszteni, azon megvetésre gondolt, melyet a szeretete miatt megfeszített Isten naponkint tapasztal — és mint az éjjeli dér a tavaszvirányon a fölkelő nap sugarától elenyészik: úgy tűnt el szivéből minden fagyosság s a megadás, önfeláldozás, türelem, irgalmasság ezernyi virága hajtott ki üdén és vidáman.

így tölté el ifjúsága hét legszebb évét, lemondva és Istent szeretve, mint a szerzetes cellájában, mint a remete a pusztában. Ismét közelgett a szép húsvéti idő, mely oly jelentésteljesen esik a tél utoljára s a tavasz elejére, mintegy a természetfölötti tavasz hirnöke, mely a föltámadás ünnepével kezdődik. A grófnő oly roszul volt, hogy az orvosok legfölebb néhány hetet — talán csak napot Ígértek életének. Nagyobb volt a grófnő testi fájdalmánál Levin lelki szenvedése. A