Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Levin bácsi
20 Nem, másnak vagy csak úgy jó szerencsére dolgoztam ; nemde azt válaszolná ön : Barátom, úgy nem fizethetlek ki ? — nem igaz ?“ „Az magától értetődik“, mondáLeonora, „de mi köze van ennek szegény anyjához?“ „Csak annyi, nagyságos rokon, hogy a világ szolgálata semmi igényt sem tarthat mennyei, örök jutalomra.“ „De igen, bizonyosan Isten irgalmára, melyet ön oly hévvel magasztal“, veté ellen Leonora. „Igen egy föltétel alatt.“ „Nem, semmi föltétel alatt! Hisz elég világosan tanúsítja ezt a szegény lator, kiről ön előbb szólt. Krisztus a paradicsomot Ígérte neki.“ „Mert megismeri bűneit, megismeri a szenvedett büntetés igazságosságát, megismeri Megváltóját“, egészítő ki Levin Leonora megjegyzését. „Mint fejteget ön mindent !“ „Hisz ön is fejteget, nagyságos rokon !“ „De szeretettel ! ön pedig — keménységgel és szigorral.“ „Ha ez keménység és szigor, úgy ön, nagyságos rokon, több szeretettel bir, mint a Megváltó maga, ki csak az egyik latornak Ígérte meg a paradicsomot.“ „On kétségkívül Írástudó“ mondá Leonora oly hangon, melyből kirítt, hogy szivében ezt tévé hozzá : „és farizeus.“ Levin hallgatott. A világa szeretetet s aj á t fölfogása szerint érti, t. i. mint hizelgést. Az igazságot
