Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVIII. Könyv
73 XIV. A theologus költőin öl. Ugyanezen időközben éltek azon költők, kik, mivel istenekről verseltek, theologusoknak neveztettek; énekeltek pedig oly istenekről, kik habár nagyok, de mégis emberek voltak, még pedig vagy a világnak, melyet az igaz Isten alkotott, elemei, vagy a Teremtő akarata és saját érdemeik szerint osztályozott fejedelemségek és hatalmak. Énekeltek ugyan néha a sok hiú és hamis között valamicskét az egy igaz Istenről is ; de mivel vele együtt más nem-isteneket is tiszteltek és csupán az egy Istent megillető szolgálatot őirányukban is tanusíták; nem szolgálták őt kellőleg ; sőt még Orpheus, Musaeus és Linus sem bírták elhagyni isteneik mesés tiszteletét. S igaz ugyan, hogy a theologusok tisztelték az isteneket; de azért ők istenekül még sem tartották, habár mi okból, nem tudom, az istentelenek városa Orpheust mégis e pokoli szertartások, vagyis inkább szentségtelenítések kormányzójának szokta tartani. Athamas király neje Ino és fia Melicertes önkényt vetették magokat a tenger mélyébe, honnan azután az általános vélemény szerint, mint Castor és Pollux, és sokan az akkori emberek közöl az istenek közé igtattattak. Melicertes anyját a görögök Leucothea, a latinok Matutának hívták és midkettejök istennőnek tartotta. XV. Az argívok országának elenyésztéröl, mely időben a laurentieknél Picus, Saturnus fia, első vette át atyja kormányát. E közben összeomlott az argívok országa, és a Myce- nák, honnan Agamemnon származott, hatalmába került, a laurentiek birodalmának vetvén meg alapját, hol Picus, Saturnus fia ragadá meg első a kormány rúdját, míg a zsidó nemzetnél Debbora nő bíráskodott; csakhogy őáltala, minthogy egyszersmind profétanő volt, az Isten lelke működött ; jövendölései azonban oly homályosak, hogy hosz- szas fejtegetés nélkül aligha volnánk képesek azokat Krisz-