Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
— 34 kik magok számára várták a megváltót, és mégis a pogá- nyoké lön. Es most sok, az uj szövetség által Krisztusban hivő nemzet szemökre veti ezt a régi hibáikban megátalkodott zsidóknak, és azért mondatik: „Emlékezzél meg Uram szolgáid gy alázatjár ól,“ mivel az Ur meg nem feledkezvén, sőt könyörülvén rajtok, e gyalázatok után ők is hinni fognak. De az előbbi értelem nekem sokkal helyesebbnek látszik. Mivel Krisztus ellenségeire, kiknek felhányják, hogy Jézus a pogányokhoz menvén őket elha- gyá, épen nem alkalmazhatók e szavak: „Emlékezzél meg Uram szolgáidnak gyalázatjáróimert az ilyen zsidók épen nem nevezhetők az Isten szolgáinak; hanem azokra illenek e szavak, kik Krisztus neveért az üldözések nehéz megaláztatásait tűrve megemlékezhetének, miszerint Dávid maradékainak fölséges ország vala ígérve, s ez után sóhajtozván kétségbe nem esve, hanem kérve, könyörögve és zörgetve mondhatók : „ Hol vannak Istenem régi kegyelmeid, melyeket esküvéssel ígértél meg Dávidnak ? Emlékezzél meg Uram szolgáid gyalázatáról, melyet oly sok néptől szenvedek, keblemben1,1 azaz: bensőmben nyugodtan tűrök. „ Melyig el csúfolnak Istenem ellenségeid és gúnyolják fólkented átváltozását“, nem átváltozásnak, hanem meg- sem mis ülésnek vélvén azt. Mi mást jelent ez „Emlékezzél meg Uram“, mint: könyörülj rajtam és békével tűrt megaláztatásomért igazságodnál fogva add meg nekem a Dávidnak esküvel megígért dicsőséget. Ha pedig a zsidóknak tulajdonítjuk eme szavakat, akkor az Ur azon szolgái mondhatták ezeket, kik a földi Jeruzsálem bevétele után, mielőtt Jézus Krisztus, mint ember, született volna, szolgaságba hurcoltattak ; és így a fölkentnek átváltozása alatt azt értjük, hogy ők tőle nem földi és testi boldogságot, minő Salamon alatt volt egy ideig, hanem mennyeit és lelkit vártak, melyet a pogány ok hitetlensége akkor nem ismervén, midőn az Isten népét fogságával ingerlé és gúnyolá, mi egyebet hányt az azt nem értő az értőnek szemére , mint Krisztus átváltozását ? Azért, a mi következik s Amivel a zsoltár is bevégződik: „Áldott legyen az Isten örökön. Úgy legyen, 'ágy legyen“ j : az Is') Zsolt, LXXXVIII, 53.
