Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
35 tennek a mennyei Jeruzsálemhez tartozó egész népére, — akár azokat tekintve, kik az uj szövetség kinyilatkoztatása előtt az ó szövetségben éltek, akár azokat, kik az uj szövetség kinyilatkoztatása után egyenesen Krisztushoz tartoznak —, eléggé ráillik. Az Urnák áldását ugyanis nem egy időre, — mint Salamon idejében volt —, hanem örökre kell reményleni, mely legbiztosabb reményben mondatik: „Úgy legyen, úgy legyen.“ E szavak ismétlése pedig ama reménynek megerősítése. Ezt értvén tehát Dávid mondja a királyok második könyvében, honnan mi is e zsoltárra áttértünk: „Hanem távol időre is Ígéretet tettél szolgád házának') Azért folytatja kevéssé ezután igy : „Kezd el azért és áldd meq szolgád házát örökre stb2) mert akkor kell vala nemzenie azon fiát, kitől utódai egész Krisztusig leszármazának, ki által háza örökkévaló s egyszersmind Isten háza leendett. Ugyanis Dávid háza Dávid nemzetsége miatt, és egyúttal Isten háza is az Ur temploma miatt, mely nem kövekből, hanem emberekből lön összeállítva, hol a nép örökké fog lakozni az Istennel és az Istenben, az Isten pedig a néppel és népében, úgy hogy az Isten eltölti népét és a nép Istennel teljes lesz ; mivel az Isten lesz minden mindenekben, jutalom a békében, hatalom a háborúban. Azért Náthán e szavai után: „És jelenti neked az Ur, hogy házat építesz neki,“ maga mondá Dávid : „Mert te, seregek Ura ! Izrael Istene nyilatkoztattad ki szolgádnak, mondván : házat építek neked.“ 3) E házat mi is épitjük jámborul élvén, de, hogy jámborul élhessünk, Isten segítségére van szükségünk; mert „Ida csak az Ur nem építi a házat, hasztalanűl dolgoznak, kik azt építik.“ j És ha majd e ház utólsó beszentelése elérkezik, akkor teljesedik be az, mit Náthán mondott: „Helyet is rendelék népemnek Izraelnek, és abban megtelepítém öt, abban lakik s nem háborgattatik többé, és az istentelenek többé nem nyomorgatják öt, mint azelőtt, mikor bírákat rendeltem népemnek Izraelnek.“ 5) ') Kir. II. k. VII, 19. — 2) U. o. 29. — ») ü. o. 11 és 27. — <) Zsolt. CXXXVI, 1.— 5) Kir. II. k. VII. 10, 11. 3*
