Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
33 zöl, ki meg nem hal ; vagy kiragadhatja magát a halál karjaiból?u ') Ki ez, hacsak Izrael azon oszlopa nem Dávid maradékából, t. i. Jézus Krisztus, kiró! az apostol megjegyzi : „Föltámadván hallottadtól, többé meg nem hal, és a halál nem fog rajta uralkodni. “ 2) O ugyanis úgy él és nem fog többé meghalni, hogy egyszer már mégis meghalt, csakhogy kiszabadítá magát a poklok hatalmából, hova némelyek kiszabadítása végett alászálla, kiszabadítá pedig ama hatalommal, melyről az evangéliumban olvassuk : „ Vagyon hatalmam annak isméti fölvételére.u a) XII. Kiknek személyéről kell értenünk az Ígértekért való ama esengést, melyről a zsoltárban olvassuk: „Hol vannak Istenem régi kegyelmeid stb.u De vájjon eme zsoltár következő sorait : „Hol vannak Istenem régi kegyelmeid, melyeket esküvéssel ígértél meg Dávidnak f Emlékezzél meg Uram szolgáid gyalázatáról, melyet oly sok néptől szenvedek békével; melylyel csúfolnak Istenem , ellenségeid gúnyolják minden lépten nyomon fölkentedet, “ 4) azon izraeliták személyéről kell-e értenünk, kik a Dávidnak tett Ígéreteket magok számára ohajták teljesít- tetni, vagy inkább a keresztényekről, kik nem test, hanem lélek szerint izraeliták. Ezek ugyanis Ethán idejében valának mondva vagy írva, kinek nevétől e zsoltár is címét kölcsönzé ; ezidétt uralkodott ugyan Dávid is, de ez nem mondta volna : „ Hol vannak Istenem régi kegyelmeid, melyeket esküvéssel ígértél meg Dávidnak?u hacsak azok személyébe nem képzelte volna be magát, kik sokára fognak utána következni, s kikre nézve azon idő, melyben Dávidnak az Ígéretek tétettek, már régi lesz. Az is érthető itt, hogy midőn a pogányok a keresztényeket üldözék, sokan közölök Krisztus szenvedésével gunyolák őket, melyet az írás átváltozásnak nevez ; mivel halála által halhatatlanná változott. — De Krisztusnak ezen átváltozását úgyis érthetjük, mintha a zsidókat gúnyolták volna, ') Zsolt. RXXXVIII, 49. LXXXVIII, 50—52. s) Rom. VI, 9. — 3) Ján. X, 18. — *) Zsolt. 3
