Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
32 XI. Az Isten népének erősségéről, mely a testnek Krisztus által való felvételében gyökeredzik, kinek egyedül volt hatalma lelkét a pokolból kiszabadíthatni. Ezek jóslása után a próféta könyörögve fordul az Úrhoz; de maga ezen könyörgés sem egyéb jóslásnál: „Meddig fordítod el Isten egészen f “ ’) alattomban értetik „ arcodat “ a mint ezt máshol olvassuk : „Meddig fordítod el arcodat tőlem.“ 2) Ez okból némely codexben itt nem „fordítod“ ; hanem , fordulsz“ áll, habár azt lehetne értenünk : „Elfordítod a te irgalmasságodat, melyet Dávidnak megígértél.“ Ez pedig „egészen“ mi egyebet jelent, mint egész végig? A vég alatt pedig azon utolsó időt értjük, mikor ezen nép is hinni fog Jézus Krisztusban, s a mely idő előtt mindazon sanyaruságoknak meg kelle történni, melyeket fönebb a próféta megsiratott. A miért is imígy folytatja : „Dg, mint a tűz, haragod, emlékezzél meg, mi az én erősségemé'' 3) Mitsem lehet itt helyesebben értenünk, mint magát Jézust, azon nép oszlopát, melyből testének lényegét vévé. „Mert, úgymond, nem hiába teremtetted az emberek összes fiait mind.“ 4) Ugyanis, hacsak Israelnek oszlopát az embernek egy fia nem képezné, ki az embereknek sok fiát megszabadítsa ; úgy bizonyára hiába teremtettek volna az emberek összes fiai mind. Most azonban az első ember vétke által az igazságból a hiúságba sülyedt ugyan minden emberi lény, miért is mondja a zsoltáros : „Az ember a lehelethez hasonlóvá lön, s napjai, mint a mulékony árnyak, elenyésznek 'j de azért az Isten mégsem hiába teremté az emberek összes fiait mind ; mivel a mi Közbenjárónk Jézus által sokat kiszabadít a hiúságból, azokat pedig, kikről előretudá, hogy nem fognak kiszabadiílni, a szabadúlandók javára és a két város közötti ellentét kiemelésére teremté, és bizonyára nem hiába helyezé őket az eszes teremtmények legszebb és legigazabb rendjébe. Ezután következik : „Ki az élők ko') Zsolt. LXXXVHI, 47. — >) U. o. XII, 1. — 3) U. o. LXXXIII, 47, 48. - *) U. o. — s) U. o. CXLUI, 4.
