Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XVII. Könyv

25 zetet rémítő pusztítással földúlák és elhurcolák. De meny­nyiben tartozik az Saulhoz ? mert ha ilyes valamit kellett volna megdorgálni, akkor inkább Dávid lett volna meg­dorgálandó, kinek Salamon gyermeke volt. Elvégül jelen­leg sincs a héber nép maga közt megosztva ; hanem kü­lönbség nélkül ugyanazon egy hibás társaságban élvén mindnyájan, csak szét vannak szórva a föld különféle részeire. Ama fölosztás pedig, melylyel az Ur Saulnak, népét és országát képviselő személyében azon országot fenyegeté a következők által öröknek és változatlannak mondatik : „Ö pedig szavát meg nem változtatja, végzését meg nem bánja, mert nem ember, hogy határozatát meg­bánná; az fenyeget és nem fog fönmaradni, “ vagyis : az ember fenyeget és nem fog főnmaradni, nem pedig az Is­ten, ki nem bánja meg határozatát, mint az ember. Mert hol a megbánásról van szó, ott a dolgok változása forog kérdésben, maga az isteni előretudás változhatlan marad­ván. — A hol tehát az mondatik, hogy nem fogja meg­bánni, értenünk kell, hogy nem fogja megváltoztatni. IV. Az e szavak által Israel népe fölosztása fölött ki­mondott isteni végzést valóban megmásíthalannak és örökkétartónak látjuk. Mert mindazok, kik Krisztushoz áttértek, áttérnek vagy áttérendenek, sem az emberi nem egy és ugyanazon természetét tekintve, sem az Isten előre- tudása szerint nem közölök valók voltak. Mert mindazon Izraeliták, kik Krisztushoz állhatatosan ragaszkodván, so­ha sem lesznek együtt azon Izraelitákkal, kik Krisztusnak ez élet végéig ellenségei, hanem az itt említett fölosztás­ban örökké megmaradnak. Mert a Sína hegyéről szolga­ságot eredményező *) ó szövetség, egyébre sem alkalmas, mint egyedül az uj szövetség tanúbizonyságára. Bizo­nyára míg Mózsest olvassák, addig fátyol van szíveiken, mely csak akkor vétetik el, 2) midőn innen Krisztushoz áttérnék. Ugyanis a megtérők szándéka régiből újjá vál­tozik, miután kiki már nem testi, hanem lelki boldogsá­got kiván nyerni. Miért is maga a nagy próféta Sámuel, mielőtt Sault királylyá kente volna, — midőn Izraelért az Úrhoz folyamodott, ki őt meghallgatá, és midőn az *) Gal. IV, 24. - 3) Kor. II. 1. III, 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom