Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
18 tom, hogy számodra házamban soha többé ne legyen vén, és az általad küldött férfiút elűzöm oltáromtól, hogy szemei elfogyatkozzanak, és lelke elepedjen.u íme az előre kijelentett napok már elérkeztek. Nincs többé pap Áron rendje szerint, és bármely az '6 nemzetségéből származó ember, midőn látja, hogy a keresztények áldozata az egész világon uralkodik, és ő ama nagy tisztelettől ki van zárva, szemei bizonyára elfogyatkoznak és lelke a szomorúság sorvasztása miatt eleped. III. Heli nemzetségéhez azonban, kihez e szavak irányozva valának, tulajdonképen a következő tartozik : „Es minden, ki nemzetségedből fönmar ad, férfiak kardjának lesz martalékává. Ezek felöl jelül szolgáljon neked a két fiadat, Ofnit és Phineeszt érendő történet, t. i. egy napon meghalnak mindaketten.“ Ezen jel tehát a Heli nemzetségből eredő papság változásáért történt, de egyszersmind az Áron nemzetsé- géből származó papság változását is jelenté. Á mi pedig következik, az már azon papra vonatkozik, kit Helinek utódja Sámuel jelképezett. És úgy a következő szavak : „Én pedig támasztok magamnak hív papot, ki szívem szándéka, és lelkem akarata szerint cselekszik, és állandóvá teszem az ö nemzetségét, “ Jézus Krisztusról, az uj szövetség igaz papjáról szólanak. Ez az örök, ez a fölső Jeruzsálem. „Es, úgymond, minden időben az én fölkentem előtt fog tisztében eljárni.“ Tisztében el fog járni, társalogni fog vele épen úgy, mint fönebb Áron házáról mondatott : „Azt rende- lém, hogy maradékod és atyád nemzetsége örök időre az enyémet illető szolgálattal foglalatoskodjék.“ Azon mondatot pedig : „Az én fölkentem előtt fog tisztében eljárni,11 mindenesetre magáról a nemzetségről kell értenünk, s nem ama papról, a ki a Krisztus, maga a Közbenjáró és Megváltó. Nemzetsége tehát ő előtte fog tisztében eljárni. E szót: eljár úgy is lehet érteni, hogy a halálból az életre megy át mindazon napokon, melyek alkatrészeit képezik e halandóságnak egész a világ végéig. Áz Urnák e szavaira vonatkozólag pedig : „Ki szívem szándéka és lelkem akarata szerint cselekszik,u ne gondoljuk, hogy az Istennek, magának a lélek Alkotójának lelke van; mert ez épen úgy mondatik az Istenről, mint a kezek, lábak és a test egyéb részei, t. i. képes s nem valódi értelemben.